A lélek ima közben vesz levegőt

Angela nővér ,,füveskönyve”

Melodrámába és bohózatba csomagolt lelkigyakorlatok – talán így jellemezhetjük Az Angela nővér nyomoz című filmsorozatot, melynek címszereplő apácája nem amolyan csendes, visszahúzódó szent karakter, amilyennek az apácákat képzelni szoktuk. A forgatókönyv írói nagyon is emberien, hús-vér, szenvedélyekkel teli nőként ábrázolják, sőt kissé még szélsőségesen is, hiszen fontos ismeret róla, hogy börtönben tért meg. Fiatal lányként részt vett egy gyilkossággal végződő rablásban… Életútja végig példa, hogy a legnehezebb élethelyzetekből is kivezet a megtalált hit.
A sorozat első évada még átlagos krimi, a nyomozásé, a bűnügyeké a főszerep, de a következő évadokban már ,,szappanoperai” fordulatokkal is élő családi történetekben kell megoldásokat találni. Az olykor túlkarikírozott pillanatok derüs felhangjában emberi sorsok nagy drámái bontakoznak ki…

Nagyokat mosolygunk a komikus lopózásokon, vagy hogy minden oszlop mögött hallgatózik valaki, újabb és újabb konfliktusokhoz vezetve a szereplőket.
A teljes sorozaton főszereplőként átvonuló három figura ikonikus: a jó érdekében sok ,,csínytevésre” hajlamos, de mindig a hitbéli tanításokat, a családi összetartozást szem előtt tartó Angela nővér mellett érdemes figyelni a zárdafőnök Constanza nővér szavaira is. Ő szigorú, de aranyszívű, akkor is átlátja a helyzetet, mikor úgy tűnik, nem is figyel. Olykor egy pohár lambruscóval csillapítja idegeit. Néha ügyefogyottnak látszik, ám nagytudású, és sok igazságot mond ki… Mellettük a kezdetben ,,férfigyűjtő” Azzura, nagy jellemfejlődésen megy keresztül.
***
Az alapszituáció szerint az apácák anyagi életben maradásuk miatt bárt nyitnak a zárdában, s ide, ,,Az isteni sarokba” jönnek a kezdetben sokszor világgyűlölő, akár rossz szándékú lányok, akiket aztán a nővér – és az ott élő társak – jobbá szeretnek:
– Megpróbálunk jó anyák lenni…, de ez néha olyan nagyon nehéz. Neked hogy sikerült? Persze, neked könnyebb dolgod volt Jézussal… Na jó, igazából nem. Neked sem volt könnyű. Kérlek, segíts, hogy ne hibázzak, vagy legalább csak kicsiket tévedjek… – fogalmaz Angela nővér.

***
A gyerekek nagyon sok epizódban kapnak főszerepet:
Beszélgetés egy elvetélt asszonnyal…
– Tudja, Annának akartam hívni, mint az anyámat – zokogja az asszony. – Ki fogja megvigasztalni, amikor sír? Ki ringatja, hogy elaludjon?
A következő képsor már a kápolnában játszódik, a nővér nyugtatgatja, átöleli a könnyes szemű nőt a feszület előtt:
– Hunyd be a szemed! Éppen Annát fogod a karodban. Icipici, de rád mosolyog. Fonott bölcsőbe fekteted. Tudod, hogy itt biztonságban van és jól érzi magát. Most emeld a tekinteted az Égre. Egy asszony van mellette, végtelen szeretettel néz le rád. Felismered? Ő a Szűzanya. Többé nem kell félned, mert Anna most már vele van. Ő fogja ringatni, védelmezni helyetted. Hagyd, hogy végtelen szeretete beragyogjon…
…és egy másikkal, aki viszont korábban el akarta vetetni a kisbabáját:
– A férjem azt javasolta, nevezzük őt Salvatorénak.
– Gyönyörű név. Tudtad, hogy Jézusnak is ez a másik neve? Minden újszülött gyermekben viszontlátjuk Jézus mosolyát. Mert ez egy csoda. És újabb esélyt ad, hogy megmentsen. Mostantól csak erre gondolj, a gyermekedre…

***
Az első évadokban még nem, de idővel koncepciózussá válnak Angela nővér ,,prédikációi”. Minden epizód vége felé bemegy a kápolnába, s beszélget a gyertyáktól misztikus fényben ragyogó, kereszten függő Krisztussal. De szavai hozzánk is szólnak, amolyan lelkigyakorlatos átgondolást is érdemelve.
– Mindent megteszünk, hogy megoldásokat találjunk, és csak azért fordulunk hozzád, hogy kielégítsd a vágyunkat. Úgy, ahogy mi akarjuk és amikor mi akarjuk. Gyakorlatilag egy csokolá- déadagoló vagy…, mi meg mint egy parafadugó, ami lebeg, és küzd, hogy ne süllyedjen el. Ez az, olyanok vagyunk, mint a parafa: ellenáll. Pedig teljesen rád kellene hagyatkoznunk, úgy, ahogy te akarod, akkor, amikor te akarod. Úgyhogy Jézus, szerelmem, én most rád hagyatkozom…
De természetesen a bajbajutottakkal folytatott párbeszédek is hoznak értékes gondolatokat.
Egy festőművész lánnyal, aki nehezen ugyan, de végül megbocsátott az őt kicsi korában magára hagyó édesanyjának…
Angela nővér: – Emlékszel a festményre, amit a kápolnánkba festettél? Az anyai ölelés! Legyen ez az ölelés az egyetlen, amit észben tartasz. Minden egyéb kép a tökéletes mintacsaládról csak egyforma közhelyes sablon, nem létezik a valóságban.
A lány édesanyja: – Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de rájöttem, hogy épp ez a legjobb állapot. Anyának lenni nem kínos teher, hanem folyamat, amihez ketten kellünk.
,,Igazi” anyaság?
– Mondja, nővér, soha nem gondolt arra, hogy gyermeket szül?
– Én olyasvalaki menyasszonya vagyok, aki sok gyermeket adott. És nézz csak körül, itt mindenki Isten gyermeke…
Kedves gyermeki kérdés:

– Ha elmondok valamit a Szűzanyának, szerinted el tudja mesélni ott fent az igazi mamámnak?
                                                                                 Őrült flippergolyóként…
A 6. évad végén Angela nővér meggyengül hitében, nem jár a szentmisékre, kiég. Túl sok a tragédia körülötte, s úgy érzi, elhagyta a Jóisten. Constanza nővér próbál gyönyörű gondolatokkal ,,lelket verni” belé…
A kápolnában: – Miért csinálod ezt? Miért adod nekem a gyerekeket, hogy aztán elvedd őket? Mostmár áruld el nekem, mondd meg! Mindig azt hittem, hogy Te nem ismersz lehetetlent, Te vagy az élet. Hol vagy most, Uram, válaszolj nekem! Miért?!…
A gyönyörű kerengő padján, a főnökasszonnyal:
– Én már tényleg nem tudom, mit tegyek.
– Ó, áldott legyen az Úr, végre – csapja össze két kezét Constanza nővér.
– Ezt meg hogy érti, anyám?
– Úgy, hogy neked mindig tenned kell valamit – forgatja a szemét. – Olyan vagy, mint egy őrült flippergolyó.
– Én csak meg akartam tenni mindent.
– Angela, ez egy zárda, és nem egy flipper. Ami meg rajtad van, az reverenda, és nem szuperhős jelmez. Isten nem akkor jön, ha baj van, hanem amikor fontos. És nem kéri, hogy tegyünk meg mindent, csak azt, ami tényleg fontos.
– És mi az, ami tényleg fontos?
– Mióta nem imádkozol már?! Mármint teljes szívedből? A lélek ima közben vesz levegőt. Meddig bírod levegővétel nélkül, Angela?!
– De én próbálkozom vele. Én harcolok. De…, de ezt nem értem! Miért vette el Gioseppét? Hogy megmentse Eugeniát? Hm? Maga mit felelne erre?
(A történet szerint meghal egy kisfiú, aki nagyon közel állt a nővérhez, s az ,,átplántált” szíve megmenti egy szívbeteg kislány életét… Angela – egy apácához cseppet sem méltón, és lelkiismeretében ennek tudatában – sokáig haragszik a kislányra…)
Constanza nővér: – …Meg kellett volna hogy védjelek, égve kellett volna hagynom a lámpást. De nem tettem, sötétben hagytalak. Meg tudsz bocsátani nekem?
– Persze, hogy megbocsátok, anyám. Maga az én fényem!… Anyám, én látom Istent. Látom magában, látom Azzurában… csak a szívemben nem. Miért?
– Kedvesem, a gonosszal szemben könnyű hagyni, hogy a harag és a csüggedés győzzön. És egész életünkben azon tűnödhetünk: miért?! Vagy megkérdezhetjük, hogyan éljük meg azt, ami velünk történik. De ne csak azt kérdezzük magunktól, hogy miért, azt is meg kell kérdeznünk: hogyan? Jézussal találkozni ezt jelenti: értelemmel megtölteni mindent, ami körülvesz minket, mindent, ami velünk történik. Igen. Legyen az jó, vagy rossz. Arra tanít minket, hogy ne pazaroljunk el semmit, ami velünk történik. Még a fájdalmat, a szenvedést, a halált sem. Isten irgalmában minden világossá válik. És soha nem hagyott el téged, Angela…
Végül minden a helyére kerül…
…és ,,Istent nem az érdekli, hogy megbotlunk, csak az, hogy visszatérünk-e Hozzá…”

Dobos Klára

Szeretettel ajánljuk: – Te szent ég! IDE KATTINTVA
– Mélységélesség a lélekre – Poirot rózsafüzérrel ITT
– RÖPKE GONDOLAT: Stargirl a jóságról ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot  –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre