Szűzanya-dicséret Chiléből az Avasra

,,Ó, Szűz, olyan tiszta, mint nárdusz és a rózsa…”

Gyémántmiséjét tartotta a 90 éves Csókay Károly atya a miskolci Avas-déli Isteni Ige templomában 2017. szeptember 10-én. Szent Ferenc kisnővérei egy a Szűzanyát dicsérő énekkel köszöntötték az atyát, melyet éppen az ünnepelt hozott a chilei ferences nővérektől, és spanyol nyelven tanította meg a Miskolcon élő ,,kisnővéreknek”, akik most magyarul ajándékozták neki vissza.

A videó alatt olvasható a magyar nyelvű szöveg, illetve megtudhatják, mit is takar a refrénben szereplő ,,nárdusz”.

Refrén: Ó, Szűz, olyan tiszta, mint nárdusz és a rózsa.

Édesanya szebb vagy a felkelő Napnál!

Kérésemre hallgass, bizakodom benned,

Szeretetnek Anyja, hálám zeng!

Nincsen párja annak, amilyen jó te vagy,

ma rád bízom a lelkem, s könyörgök hozzád.

2. Atya szolgálója, kiválasztott Lányka!

Emelj fel az Úrhoz, hogy elteljek Vele! Refr.: Ó, Szűz…

3. Üdvözítőnk Anyja, jósággal vagy teljes!

Reménykedem benned, szép Hajnalcsillag! Refr.: Ó, Szűz…

 

Alább a NÁRDUSZ-ról olvashatnak:

(gör. nardosz, lat. Nardostachys grandiflora): a macskagyökérfélék családjába tartozó növény. A történetírás szerint nárd olajjal mosta meg Mária Magdolna Jézus lábát és nárd olajat használtak a Mester sírjánál is testének balzsamozására.

A Magyar Katolikus Lexikon szerint:  A Himalája 4000 m magas hegyi legelőin őshonos, évelő, 40 cm-nél nem magasabb, vastag gyöktörzsében tárolja tápanyagait. Föld feletti rövid, barnaszőrös hajtásainak végén erednek háromerű szálaslándzsás levelei. Közülük emelkedik ki a virágtartó szár, amelynek végén gömbszerű fejbe csoportosulnak fakólila virágai. Aromás illatáról és mereven felálló szárán hozott, éréskor lecsüngő fejecske-virágzatáról kapta tudományos nevét. A különleges illatú, igen drága nárduszolajat a növény lombfakadás előtt szedett, megszárított gyöktörzséből és szárából készítik. Palesztinába Indiából hozták be a fahéjjal együtt. Zárt alabástromedényekben forgalmazták, amelyek nyakát használat előtt letörték, ahogy Mária Magdolna is tette, mielőtt Jézus lábát megkente vele (Mk 14,4). A közel-keleti népek és a rómaiak a templomi szertartásokon és temetéseken egyaránt a „legdrágább” felajánlásának jelképes aktusaként öntöttek belőle az áldozati füstölőbe.