Kik az Istennek szentelt szüzek?

A kassai püspök 2019. április 28-án szüzeket avat az Egyháznak. De kik is az Istennek szentelt szüzek? Erről szól Puss Sándor SJ, kassai segédlelkész írása, melyben olvashatunk többek között a Párizsi Opera szólótáncosnőjéből lett „Istennek szentelt szűzről”, aki megmutatta a világnak, hogy a tánc is lehet imádság és imádkozni tánccal is lehet….

Szenzációs (titkos) nők

Nem titok: nő lett az államelnökünk, aki az ismeretlenből jött (állítólag). De egy másik szlovákiai „nemmindennapiságra” is sor kerül most áprilisban.  A Világegyházban, ha nem is közismert, de nem is teljesen ismeretlen a szüzek avatása. Hogy mi is ez, arról nagyon keveset lehet olvasni. Szlovákul 2004-ben jelent meg az első cikk (én írtam), ami a Magyar Katolikus Lexikonba is bekerült (XIII. kötet – ordo virginum). Mi is ez, kik is az Istennek szentelt szüzek?
Már majdnem teljesen megszűnt, amikor Gabrielle Bossis (1874–1950) francia színműíró, előadóművész, egyházi író és misztikus újrafelfedezte a Szüzek Rendjét. Ápolónőként dolgozott, mint világi nővér. 1936-ban, Krisztus Király ünnepén a montreali Notre-Dame-templomban teljesen Istennek szentelte magát. Ezen az úton hallotta először tudatosan a belső hangot, Jézus szavait, melyek egész további életén végigkísérték. Tíz vastag füzetbe jegyezte fel Jézus ezen szavait. (Az Ő és én [Lui et moi] első kötete még életében – álnéven – jelent meg és tizenkilenc év alatt ötven kiadást ért meg. Még hat kis kötet követte ezt, jóllehet ő maga nem is gondolta, hogy belső, intim, személyes följegyzései nyilvánosság elé kerülnek. Nem kívánt „hatni”, nem akart semmiféle „üzenetet” átadni.) Gabrielle mindvégig megőrizte egyszerűségét, közvetlenségét. 1949-ben csomót vett észre a mellén, megoperálták, s bár készen állt a halálra, mégis néhány nap alatt rendbe jött és folytatta sokféle tevékenységét. 1950 februárjában jelentkeztek ismét a tünetek.

Mireille Nègre (1943–)
…a szocializmus utolsó éveiből (köz)ismert ifjúsági könyvecske jelent meg e csodálatos nő életéről. Nyolcévesen kezdte karrierjét a Párizsi Operában, majd lett híres francia táncosnő. Huszonnyolc évesen „megtért” és karmelita apáca lett. Tíz év után elhagyta a kolostort és kint a világban lett úgynevezett „Istennek szentelt szűz”, ami egy modern megszentelt életforma. (Az Istennek szentelt szüzeséggel a nő lehetőséget kapott legnagyobb mértékben kibontakozni mint önálló emberi szemény. In.: M. Fula SDB, A nő antropológiája, doktori értekezés, 2004, 40. oldal.) Mireille Nègre Neked táncolok, Uram (1987) című önéletrajza világsikert aratott. Hogyan lett a Párizsi Opera szólótáncosnőjéből karmelita apáca, majd a francia tévétársaságok rendkívüli hatást kiváltó szereplője? Kettős „harcot” kellett megvívnia, hogy bemutassa a nagyvilágnak, hogy a tánc is lehet imádság és az imádság lehet tánc is.

Számomra mindig fájó tapasztalat, amikor látunk lányokat belépni, majd aggódva kilépni szerzetesi közösségekből. Hosszas kutatások eredménye alapján állítom, a hiba leggyakrabban nem a lányokban volt. Különbséget kell tenni két elhivatottság között: a szerzetesi hivatás nem egészen helytálló ott, ahol egyszerűen „csak” Istennek akarják a szüzek magukat szentelni. Az Egyház mindig is megengedte, hogy „csak úgy”, kolostoron, szerzetesrenden kívül is szentelhessék magukat a fiatal nők teljesen Istennek és az Egyház szolgálatának, párhuzamban az úgynevezett „világi papsággal”. Ezek az Istennek szentelt szüzek közvetlenül a püspök fennhatósága alá tartoznak, akárcsak az egyházmegyés papok (és nekik még engedelmességi fogadalmat sem kell tenniük). Imádkozzák a zsolozsmát és dolgoznak az Egyházért.
Nem tudni, pontosan miért merült a volt, az egész Felvidéket is felölelő esztergomi egyházmegye területén feledésbe ez a női megszentelődési gyakorlat. 2000-ben még úgy a szlovák, mint a magyar püspökök is tapasztalatlanul álltak ezen feladat előtt. De megtört a jég: sikerült hivatalosan is kiadni (2008) azt a liturgikus szöveget, amely pontosan leírja, hogyan is kell ezt a szertartást végezni (mely sokban hasonlít a papszenteléshez). Először 2012. augusztus 4-én iktatták püspöki programba az újdonsült Zsolnai Egyházmegyében, majd pár évvel később Pozsonyban is (igaz, eredetileg Sámotra tervezték). Idén, 2019 áprilisában pedig Kassán avat a püspök szüzeket az Egyháznak. S még csak kevesen sejtik, hogy a következő jégtörő akció helyszíne talán éppen Nyitra lesz (?)…

Idekívánkozik még az a megjegyzés is, hogy sok lány él (túl sokáig) házasságon kívül. Egy ideig még reménykednek, hogy talán sikerül férjhez menniük, de csak azért, hogy ne maradjanak egyedül – ami nem éppen érvényes házassági ok. Számukra is elgondolkodtató az a tény, hogy az Egyház hajlandó nekik is egyfajta önazonosságot nyújtani. Magukat Istennek szentelve többé már nem ilyen meg olyan jelzőkkel ellátott lányok, hanem az Egyház keretein belüli, identitással megajándékozott teljesértékű nők lehetnek. (Az, hogy a mai világban divatos a single, nem ide tartozik.) Szomorú az olyan élet, amely főleg várakozásból áll s egészen a halálig. Akkor inkább lapozzon, s élete második fejezetét adja teljesen Egyháza szolgálatára, szenteltesse magát az Istennek. Persze, hallom, anélkül is lehet szolgálni az Istent, hogy azt mások tudomására kürtölnék. Igen lehet, de ugyanezt elmondhatná az egyházmegyés papság is, mégis díszes keretek közt és hosszas felkészülés után vállalják el a szolgálatot. A véget nem érő laikus vita, miért nem lehetne a nőket pappá szentelni, ezzel véget is érhetne. Hisz’ fenyegető, hogy fogytán a nép türelme. Előbb Magyarországon, idén már Szlovákiában is kezd terjedni az esszénus egyház, amelyben bátran és meggondolatlanul próbálnak nőket pappá, püspökökké szentelni. Meggyőződésem, hogy az utolsó pillanatnál tartunk, tán ideje lenne felébredni (más ősi egyházaknak is).

AJÁNLOTT VIDEÓ: Csobbanni a Jóistenben – gondolatok a tánc-imáról ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot ? –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.