Isten arra választotta őt, hogy minden korban ragyogó mintaképe lehessen a legszebb női erényeknek, tövises utakon rózsát fakasztani mások számára.

Szent Péter kétszáztizedik utóda, V. Miklós szent évet hirdetett az 1450. esztendőre, egy nehéz korszakban. Célja volt ,,helyreállítani a békét és egész pápaságom idején nem venni más fegyvert a kezembe, csupán azt, amelyet Krisztus adott védelmemre, az ő keresztjét.” Ekkor avatták szentté Sziénai Bernardin ferences szerzetest is. A szertartáson ott volt Rita Mansini Ágoston-rendi nővér a Szent Mária Magdolna Kolostorból.

Isten arra választotta őt, hogy minden korban ragyogó mintaképe lehessen a legszebb női erényeknek, tövises utakon rózsát fakasztani mások számára.
Rocca-Porenában a Lotti házaspár bizony nem reménykedett már abban, hogy gyermekkel áldatik meg házasságuk. Mégis hittek az angyaloknak, akik jelezték mindkettőjüknek a ,,Gyöngy”, a kislányuk születését. Már bölcsője mellett is hihetetlen csoda, de összeforrt annak a férfinak a sarlóval megvágott keze, aki segítségére sietett, hogy megmentse a méhektől, melyek rajban szálltak az alvó csecsemőre.
A szorgalmas, engedelmes gyermek megérezte érzékeny szívével, hogy Jézus Krisztus mennyit szenvedett, milyen drága áron váltotta meg a bűnös emberiséget. A kereszt áldozatával egyesülve irgalmasságot gyakorolni, ezt érezte élete értelmének az eget kereső fiatal leány. Mégis, engedelmeskedve a szülői akaratnak, férjhez ment. 18 évet élt házasságban, ikerfiai is apjuk szenvedélyes természetét örökölték. Miután imádságaival, és még a testi bántalmazást is némán viselő, mindent elnéző türelmével, a szeretet fegyverével megszelídítette őket, örök nyugalomra tértek. Sok fájdalom árán elszakadva a földi kötelékektől, teljesült a régi álma: kedves szentjei bejuttatták az előtte oly sokáig bezárt zárda falai közé. Szerzetesi szellem nélkül szerzetesi ruhát viselő társai bántásait engesztelő szeretetével viszonozta. A legtökéletesebb alázatból példát mutatva locsolta a kiszáradt rózsatövet –, mely halála előtt kivirágzott. Az Úr ekkor, és ezután is, már életében többször, boldog halála után pedig megszámlálhatatlan sokszor megmutatta, milyen kedves előtte az áldozatos, hűséggel szerető lélek.
Az olaszok a ,,lehetetlenségek” szentjeként tisztelik. Krisztus töviskoronájának egyetlen tüskéje fúródott homlokába, bűzös, fájdalmas sebet okozva. De a reménytelen ügyek szószólájának, a szolidaritás földön járó mintaképének Jegyese, aki ezt a stigmát megadta – kegyelmül – neki, azzal is megajándékozta őt, hogy a szentévi zarándoklat alatt csak a fájdalmat érezze. Másként nem lehetett volna útitárs, a nővérek vezetője, aki már az út elején szemléletesen megmutatta, hogy egyedül a Gondviselésre kell bízniuk magukat. A Corno patakba szórta az útiköltségre kapott pénzt. Aki mindenki javáért fáradozva élte életét, annak halála előtt, a hóban is rózsa nyílt, és zamatos füge termett a hideg télben. Mindannyiunk útitársa, Rita megtalálta és követte a szenvedő Megváltót. Örökségül hagyta nekünk: keressük és kövessük Őt, aki az ,,Út, az Igazság, és az Élet.”
Dobos Marianne

Szeretettel ajánljuk: – Könyörgés Szent Ritához ITT
– Fohász Szent Ritához ITT
– ,,…a reményért térdre rogyva” IDE KATTINTVA