FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL
A 85 évet élt Székely Gergely atya vallomása
a megsemmisítő munkatáborról
Az előző rész – Meghurcolt ártatlanság ITT
Székely Gergely c. kanonok, c. esperes, plébános Gyergyóalfaluban született 1923. október 19-én. A középiskolát a csíkszeredai Segítő Mária Gimnáziumban és a kolozsvári piarista gimnáziumban, teológiai tanulmányait Kolozsváron, Zircen (egy félévet) és Gyulafehérváron végezte. 1948. június 20-án szentelte pappá Márton Áron püspök. Káplánként Gelencén, Gyergyóújfaluban és Gyergyószentmiklóson szolgált. Utóbbi helyszínen 1951. február 2-án letartóztatták, azzal gyanúsítva, hogy részt vett a rendszer megdöntésére irányuló földalatti szervezkedésben. Félévig vizsgálati fogságban tartották, majd 1951. augusztus közepén a ghenceai elosztólágerbe vitték. 1951 szeptemberétől 1952 májusáig a Fekete-tenger partján a Capul Midia-i lágerben a Duna-csatorna építésénél dolgoztatták, májustól október 3-i szabadulásáig pedig Bukaresttől keletre, Baraganon a funduleai gazdaságban főleg gyapottermeléssel foglalkoztatták. Szabadulása után Csíkdánfalván szolgált. 1956-tól Vágáson volt plébános, ahol, nem törődve a kommunista hatalom sokszori zaklatásával, 1974-ben a hívek önzetlen segítségével templomot építtetett Jézus Szíve tiszteletére.