,,…Szakadjunk el a hálótól, amely körbefon és megkötöz. Legyenek netmentes óráink, napjaink, amikor a figyelmünket mellékhatások nélkül Istenre tudjuk fordítani!” Kocsis Fülöp metropolita tanít így, egy korunkban fontos böjtre hívva fel a figyelmet.
– Megváltozott világunkban a legtöbb kísértés már nem is érzékszerveinken keresztül jut el hozzánk, hanem a szemünkön át. A villódzó képek, melyek betöltik életünket, oly módon eluralkodtak rajtunk, hogy szinte csak a szemünk előtt lévő képernyőn keresztül érzékeljük a világot. Egyszerűen elválaszthatatlanná lettünk tőle. A zsebünkben hordjuk, s ha csak néhány percnyi megállás adódik, nyomban előkapjuk. Szinte szükségünk van arra, hogy ez az apró lapos felület folyamatosan új és új hatásokkal bombázzon minket.
Persze, ez a hatásözön nem áll meg a retinánkon. A szemünkön keresztül az értelmünket bombázza, az értelmünkön keresztül pedig az életünket. Márpedig az érkező hírek cikázása szétzilálja az értelmünket is, az életünket is. A szétszórt elme nem tud Istenre figyelni… Ő ugyanis nem erőszakos, csöndesen vár, amíg feléje nem fordulunk. Nem így a világ gyártotta hírek, hangok, hatások, melyek furfangos erőszakossággal vonják magukra elménk figyelmét, határozzák meg lelkünk irányát. A világ a hálóját kivetette ránk és fogva tart. Bénultan követjük, ahova rángat minket… Szabaddá kell válnunk, hogy ezt a szabadságunkat Istennek tudjuk ajánlani.
Az egyház ebben is segít. Nagyon sok, színes, izgalmas hatásokkal teli imádságot kínál föl nekünk. Egy vaskos könyvnyi imádsággal indulhatunk neki a nagyböjtnek. Ha követjük a nagyböjti imádságos könyvnek, az úgynevezett Triódionnak előírásait, roppant színes út vár ránk. De ha csak töredékeivel élünk is, erősen át tudja alakítani az életünket. Nem hagy magunkra az egyház. Nem parancsokat, tiltásokat fogalmaz meg, hanem táplál, épít, gazdagít. Csak fordítsuk oda tekintetünket. Ez a fordulat, ez az odafordulás hozhatja meg nekünk a szabadságot. Minden böjtnek, a testi és szellemi, lelki és fizikai böjtnek felszabadító hatása van.
Itt állunk a háború szélénél, már az ajtónk előtt dübörög. Erre, persze, mint az idők jeleire, oda kell figyelnünk. Nem a szenvedőkről kell elfordítanunk a tekintetünket, szó sincs róla. De figyeljük csak meg, egyetlen nap alatt jelentéktelenné váltak a vírusról szóló híradások, amelyek addig folyamatosan lekötötték a figyelmünket. Most ezek a hírek egyszeriben eltűntek, mert még rémisztőbbek érkeznek. De Jézus azt mondta: „Amikor háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg… ez még nem a vég.” Tenni kell a feladatainkat, de Istenre tekintve. Forduljunk őfeléje, s akkor tudni fogjuk, mit kell tennünk, amikor fegyverek zilálják szét a békességünket, tudni fogjuk, hogyan segítsük meg szenvedő testvéreinket. Míg ha csak szörnyülködünk és rémüldözünk, ezzel sem másnak, sem magunknak nem segíthetünk. Ne a hírekre, Istenre figyeljünk!
Az írás forrása ITT
Szeretettel ajánljuk: – Minden bűnt távol kerüljünk ITT
– A facebookon kibújik belőlünk a kisördög ITT
Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 
–, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.