Dombó Dániel: 
A tiszta értékek, az ősforrás megőrzésére kell törekednünk
Dombó Dániel énekes, karnagy, zeneszerző, a salzburgi dóm kórusának karnagysegédje szerint az egyháznak mindig az állandó értékeket kell képviselnie. Ehhez szükség van a folyamatos önvizsgálatra és korrekcióra, ami nem egyenértékű a csélcsap módon történő reformokkal, modernizációs törekvésekkel… Úgy gondolja, nem jó út, ha a régit kidobjuk, mert régi, és az újra kritika nélkül mondjuk, hogy jó, mert új. Nem kell mindent elfogadni, ami régi, de konstansnak kell maradni, mert az egyház kősziklára épült, ami valós értéket jelent, ami mindig állandó. A művész megfogalmazta azt is: az Eucharisztikus Kongresszustól azt reméli, hogy ezen értékek mentén tudnak a résztvevők, fellépők, egyházi vezetők utat mutatni a világnak. Az alábbiakban őt idézzük.
,,Budapest és az ország számára lényeges, hogy minél több olyan nemzetközi eseményt szervezhessen, mint amilyen az Eucharisztikus Világkongresszus is. Minden ilyen alkalommal komoly esélyt kapunk arra, hogy megmutassunk nemzeti értékeinkből egy keveset a világnak, bemutassuk városainkat, ahol élünk, természeti kincseinket, életterünket. Természetesen egy kulturális esemény ennél többre is lehetőséget biztosít. Ennek a maga teljességében akkor van értelme, ha a magyar kultúra, és ebben az esetben a magyar vonatkozású egyházzene, egyháztudomány, forráskutatás, sajátos rítusok és relikviák is kihangsúlyozódnak. Elengedhetetlennek tartom, hogy mindemellett emléket állítsunk azon személyeknek, és ismertessük a világgal munkásságukat, akik kiemelkedőszerepet játszottak az egyházi kultúra megőrzésében, kutatásában. Az események előkészítése és megvalósítása során működjünk együtt olyan műhelyekkel, mint a Magyar Egyházzenei Társaság, az Egyházzene szak a Zeneakadémián vagy a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Sapszon Ferenc vezetésével, ahol a mai napig is töretlen lelkesedéssel és elhivatottsággal művelik az értékes egyházzenét. Örömmel töltene el, ha meg tudnánk mutatni, hogy miben és mennyivel lehet több az a kétezer éves egyházi kultúra, ami a hagyományaira, ősi értékeire épül és támaszkodik, azzal a divatos szemlélettel szemben, ami mindig a korszellemet követi és mindenáron meg akar felelni a többségi igénynek. Dobszay Lászlót idézve: »Ha a szórakoztató zene elfoglalja a helyét az igényesebb, emberépítőzenének, akkor rombol azzal, hogy elfoglalja.«
Az Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatban azt remélem, hogy ezen értékek mentén tudnak a résztvevők, fellépők, egyházi vezetők utat mutatni a világnak. Nem a sokak egyháza kell legyen a cél, hanem a tiszta értékek, az ősforrás megőrzése, ami az első eucharisztikus szertartással jött létre.
Sokan egyfajta emocionalitással közelítenek az Eucharisztiához és természetesen a vallásos életérzéshez. Ez egy módja a misztikum megértésének, de nem elegendő. Sokkal többnek kell lennie, mint egy egyszerű érzés. Azon értékek, amelyek hasonló módon egy impresszióhoz, szubjektív megélés során alakulnak ki, tiszavirágéletet élnek, mert mindig függnek a közhangulattól, a tömegérzéstől, a korszaknak egyfajta idealizáltságától.
Természetesen amikor értékeket ütköztetünk, mondhatjuk, hogy majd az időpálcát tör felettük, és kiderül, melyek voltak a nagyobb elismerésre méltóbbak. Ezzel szemben az egyháznak mindig konstans értékeket kell képviselnie. Ehhez szükség van az állandó önvizsgálatra és korrekcióra, ami nem egyenértékűa csélcsap módon történőreformokkal, modernizációs törekvésekkel. Mert az nem jó út, ha a régit kidobjuk, mert régi, és az újra kritika nélkül mondjuk, hogy jó, mert új. Nem kell mindent elfogadni, ami régi, de konstansnak kell maradni, mert az egyház kősziklára épült, ami valós értéket jelent, ami mindig állandó. Ettől lesz az egyház egyetemes, több és más, mint a százával kiserkenő, önmagát hitnek hazudtoló egyéb felfogások.”
Dombó Dánielről:
Budapesten született 1985. április 13-án. Elsőosztályos kora óta tanul és játszik hangszereken: hegedűn, zongorán, klarinéton. Orgonálni a Zeneakadémián Kárpáti Józseftől és Baróti Istvántól tanult. Énekelni is már kisgyermekkorában elkezdett. Először a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusának tagja, majd a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola növendéke volt. Utóbbiban aktív vallási élet folyt, ott ismerkedett meg az egyházi zene kultúrájával. Rendszeresen tettek szolgálatot szentmiséken és vallási ünnepeken. A gimnáziumot az Alsóerdősori Ének–Zene Tagozatos Általános Iskola és Gimnáziumban végezte, ott szerezte meg az érettségit is. A középiskolában számtalan versenyen vett rész és több aranyminősítést is nyert kamaraéneklésen, népdalversenyen. A kórusokkal eljutott Olaszországba, Németországba, Finnországba, Lengyelországba, Litvániába és Észtországba, ami gyermekként igen meghatározó élményt nyújtott számára.
Első diplomáját 2008-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán ének–zene, karvezetés szakon, a második és harmadik oklevelét pedig 2011-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenetanár szakán, valamint szintén abban az évben kóruskarnagy–művésztanár MA szakon szerezte. Tanulmányai során a legelismertebb karnagyoktól tanulhatott, mint Párkai István, Dobszay László, Kollár Éva, Igó Lenke, Mindszenty Zsuzsánna, Erdei Péter. Az egyetemen rendszeresen szerepelt a tanszék által rendezett szakmai fórumokon, koncerteken. 2007-ben részt vett előadásával a XVIII., majd 2009-ben aXIX. Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Témája címe: Szerelem és elmúlás Liszt Ferenc dalköltészetében.„Ez komoly kutatómunkát igényelt, hiszen Liszt ezen munkássága kevésbé feldolgozott és nem eléggé ismert. Ezért is készítettem ebben a témakörben szakdolgozatomat”– indokolta témaválasztását.
Nagyon fontos számára a kórushoz tartozás, a professzionális együtténeklés élménye. Ezért is vált tagjává az ifj. Sapszon Ferenc által vezetett, számos nemzetközi díjjal elismert Cantate Vegyeskarnak. Emellett minden évben részt vett a Hollerung Gábor által szervezettés dirigált nagyszabású, Énekel az országcímű kórusmegmozduláson.Több alkalommal fellépett a Schola Hungaricával, amelyet Szendrei Janka és Dobszay László alapított.
Tanulmányainak és zenei pályájának az éneklés mellett a karvezetés is jelentős meghatározója volt. 2008-ban, a reneszánsz évében párjával megalapította az Újpesten működő Adorate Kórust, amelynek karvezetője volt. Pedagógusként fontosnak tartja kultúránk megőrzését, az egyházi és világi zene teljes körű ismeretét, annak tanítását és művelését, tanulmányai mellett ezért is lett tagja a Magyar EgyházzeneiTársaságnak.
2010 és 2012 között az Erdei Péter által alapított Új Liszt Ferenc Kamarakórus egyik énekese volt. Tanulmányai befejeztével, 2012-ben Bécsbe költözött, ahol rögtön felvették az Arnold Schönberg Kórusba és a Wiener Kammerchorba, amelyekkel számos alkalommal lépett fel.
A Collegium Pázmáneumban 2012 novemberében, a Bécsben tanuló és dolgozó magyar fiatalok számára megalakította a Cantus Arcisénekkart és vezette egészen 2019-ig. Évente több alkalommal teljesítettek zenei szolgálatot a Pázmáneum liturgikus eseményein. 2015. december 8-án, az irgalmasság évének megnyitásához csatlakozó szentmisén mutatták be Dobszay László Szűz Mária miséjét. Bécs legtöbb belvárosi templomában felléptek, 2014-ben adventi koncertet adtak a Peterskirchében. Énekeltek 2015. május 9-én Sankt Pöltenben a Mesterművek az esztergomi Keresztény Múzeumbólcímű, Erdő Péter bíboros és Klaus Küng megyéspüspök által megnyitott tárlaton is. Mindemellett legalább egy saját koncertjük is volt évente. 2016. június 10-én közreműködtek a templomok nyitott éjszakáján a Pázmáneumban. Abban az évben Liszt Ferenc halálának 130. évfordulójáról koncertekkel, előadásokkal emlékeztek meg.
Ugyancsak 2016-ban elindította Dombó Production elnevezésű koncertszervező vállalkozását, hogy kiválóelőadóművészekés együttesek közreműködésével színvonalas produkciókat valósítson meg, komoly- és könnyűzenei koncerteket szervezzen, állami, egyházi és magánrendezvényeken vegyen részt, kiállításokat, irodalmi esteket és színházi előadásokat rendezzen. „Szeretnénk minél szélesebb körben terjeszteni az igényes művészetet, hozzájárulva ezzel a magyar és az európai kulturális értékek megóvásához” – magyarázza. A Dombó Production garantálja a professzionális rendezvényszervezést, nagy tapasztalattal minden zenei irányzatot képviselve. Fő célja egy művészi-művészeti híd kiépítése Bécs, Salzburg és Budapest között; ennek érdekében folyamatosan keresi a kapcsolatot és az együttműködés lehetőségeit az ausztriai és a magyarországi kulturális intézményekkel, egyesületekkel, alapítványokkal. „Hisszük, hogy csak közösen, összefogással érdemes és lehet a klasszikus kulturális értékeket megőrizni, képviselni” – teszi hozzá. Vállalkozása keretében számos, elsősorban zenei rendezvényt kezdeményezett és valósított meg az elmúlt években.
Zenei munkásságának további színtere a zeneszerzés. Elsősorban vokális műveket ír, kórusra, illetve szólódarabokat, kamarazenei alkotásokat. 2011 óta 45 művet, köztük több misét komponált.
Három éve Salzburgban él, a Salzburger Bachcor állandó tagja. Az együttessel rendszeres fellépője a salzburgi Festspielhausnak. Számos operaprodukcióban szerepel, valamint Czifra János Domkapellmeister karnagysegédjeként dolgozik a salzburgi dóm kórusában. Jelenlegi saját kórusa a salzburgi A-Cappella Kórus, amit 2019 januárja óta vezet.
(Életrajz forrása: Keresztény Élet, 2020. március 22.)
Összeállította: Varga Gabriella
Szeretettel ajánljuk: – NEKünk – …a Miskolcról indult kölni kántor ITT
– Dombó Dániel: De profundis (Op. 20). Énekli: Madeline Ménager-Lefebvere (szoprán) és Dombó Dániel (tenor) ITT
Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 
–, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.