Ima hazánkért – a villamosmegállóban

,,Édes Jézus, szeress minket, magyarokat”…

,,Egy nép kiáltott. Aztán csend lett…” A napsütése október 23-a után november a gyász sötétjét borította az országra. Az ellenállás, a forradalom felélesztésére indított akciók 1957 elejéig is eltartottak. Szinte minden napra jut megemlékezni való tragikus esemény, ami a szabadság sárba tiprásáról, egy nemzet elhallgattatásáról szól…

Kisvideónkban az ’56-os városi megemlékező műsor egészül ki a villamosmegállói megható találkozással: a 84 éves asszony a fájó szívvel felidézett emlékek után már mosolyogva szorítja arcához a nemzeti színű karszalagot, elmondja, mennyire szereti hazánkat, s elszavalja saját versét is – kedves imádság Magyarországért, amolyan fohász-befejezéssel: ,,Édes Jézus, szeress minket, magyarokat”…

(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.) 

Márai Sándor: Mennyből az angyal – IDE KATTINTVA

Mára esőt mondanak (a TELJES ünnepi flashmob-videó) IDE KATTINTVA 

…,,Kettős” tánc, buli – Lesz még nekünk szebb életünk…; …Pulcsit rángató virgonc kutyakölyök; … ÁVOsok mögött pörgő kicsi lány;…

Egy idős asszony arcához szorítja a nemzeti színű karszalagot, fájdalmasan emlékezik az oroszokra… majd elmondja, mennyire szereti hazánkat, s elszavalja saját versét is – megható imádság Magyarországért; …Pörgettyű az emlékműnél; …Sortűz, halál, vér (helyett virágszirmot formázó konfetti)… Ha nem újrajátszás a 60 évvel ezelőtti esemény, akkor ezek a jelenetek nem lennének benne a kisvideóban. Az újrajátszás is szívszorító, de olyan elsöprő, szép és annyira tragikus már (szerencsére) nem lehet…
1956 miskolci eseményeinek két hősét közelítette egymáshoz a ,,Mára esőt mondanak” c. flashmob jellegű előadás összeállítója és rendezője, Fandl Ferenc: a lelőtt kislányt, Misley Emesét, és a forradalmi történések helyi irányítását vállára vevő – később négy és fél év börtönt letöltő – Nagy Attila színművészt. A koncepció szerint a fiatal Nagy Attila (Farkas Sándor) cselekszik, az idős Nagy Attila (Salat Lehel) (vissza)gondolkodik. Öt helyszínen konkrét jelenetek állítják meg az ifjak lelkesült, ’56-os szlogenekkel átüvöltött lendületes menetét (,,Ruszki, mars ki!”…, ,,Mit akarunk? Szabadságot!…” ,,Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba” stb.). Meghatóan ,,szerepben vannak”, élvezik a játékot… – az emlékezést, az ünnepet.
Ám ’56-ban ez persze nem játék volt… Az előadásba véletlenül ,,bekerített”, villamosra váró idős néni szinte próbálja ,,eltolni” magától az egészet, s fájdalommal mondja: ,,Nem jó erre emlékezni… Nem jó…”. De emlékezik. Nem a forradalomra gondol, hanem az oroszokra, akik aljasok voltak. Megerőszakolták a fiatal lányokat, mindent elloptak, megették a gyerekek elől az élelmet…
A három óránál valamivel hosszabb előadásból készült 20 perces kisvideó természetesen nem tudja teljes egészében visszaadni ezt a tényekre is épülő, de azért mégis csak ,,művészi szabadsággal” összerakott történetet. Inkább csak amolyan saját találkozásokkal is kiegészített impressziók ezek ’56-ról…, az ’56-ot megidéző előadásról…, s a belváros 2016. okóber 23-ájának közel 4 órájáról. Ezzel az előadással a miskolciak méltón, mélyen ünnepeltek… D. K.