,,…A beszélgetés közben többen is fájlalták, hogy míg a muszlim migránsok és menekültek minden segítséget megkapnak Nyugaton, a keresztényekre nem irányul különleges figyelem. Nagyon jó lenne, ha ez a nyugati egyházi vezetőkben is tudatosulna…”
Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya személyesen vitt adományt egy kis szíriai falu számára. Útjának néhány pillanatát villantjuk fel a Görögkatolikus Metropólia honlapján megjelent beszámoló alapján. Lélekemelő találkozások sorjáznak az útinaplóban, melyből most kiemelünk néhány fontos részletet.
A Magyar Görögkatolikus Egyház az Al-Dmeine al-Sarqije nevű kis faluba szánta az összegyűjtött tízmillió forintnyi dollárt, de az utazás kezdetén még nem volt biztos, hogy eljutnak oda. Ezért a települést képviselő Naiim el-Gharbi atya Libanonban, Bejrútban vette át a pénzadományt, a számítógépeket illetve a napelemes rendszert, mely alapja lehet elektromos áramfejlesztők telepítésének. Ugyanis az áramellátás nagyon hektikus azon a környéken, s nagy szükség van áramfejlesztőkre, amivel a számítógépek folyamatosan működtethetők. Ebben segíthet a napelemmel működő eszköz…
– Egyrészt azért viszem személyesen az adományt, mert a biztonság nem megfelelő Szíriában, s ha bankon keresztül vagy más személy által juttatjuk el a falunak a pénzt, előfordulhat, hogy nem a kedvezményezettekhez kerül – nyilatkozta még az út előtt Fülöp atya. – Másrészt pedig a személyes találkozás még többet jelent nekik, mint bármekkora anyagi juttatás… Akikkel beszéltem a háborúk és üldözések sújtotta területekről, elképesztő hitről és erőről tanúskodtak. Azt is mesélik, hogy sok muzulmánt is megkeresztelnek. Annyira erős ugyanis a vonzása ennek a tanúságtevő keresztény életnek, hogy az üldözés ellenére is sokan vállalják hitüket. Éppen úgy, mint a korai egyházüldözés idején… Az iraki, szíriai és libanoni keresztényeknek ez a helytállása egyértelműen a katolikus egyház és a kereszténység megerősítését szolgálja. Ezért is kötelességünk segítő szándékkal fordulni feléjük, és támogatni őket – mondta a metropolita.
Végül csak eljutottak Dmeine faluba A helyiekkel megtekintették a templomot, melynek teteje megsemmisült a harcok során, ám a magyar anyagi segítség remélhetőleg lehetővé teszi a templomtető rendbehozatalát. Naiim atya megható szavakkal mondta el vendégeinek, milyen sokat jelent neki is a néhány együtt töltött nap. Azzal a ténnyel, hogy keresztény testvéreik egy távoli országból így foglalkoznak velük, kézzelfoghatóvá vált az a szentírási mondat, hogy ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved a többi is. Csodálatos volt megtapasztalniuk, hogy nincsenek magukra hagyva! Hálásan köszönte az egész magyar görögkatolikusságnak, az egész magyar népnek ezt a hatalmas gesztust…
Elviszik a keresztény jövőt
,,Jean-Clément Jeanbart nyugalmazott aleppói érsek is köszöntötte Fülöp atyát. Kérte, adjuk át üdvözletünket a miniszterelnökünknek, mert nagyra értékeli, amit a magyar kormány az üldözött keresztényekért és a kivándorlás megakadályozásáért tesz. Az ő országukból nézve ugyanis a migránsválság legnehezebb része nem Európában jelentkezik, hanem itt, ezen a földön, ahonnan az elvándorlók magukkal viszik a történelmi helyek keresztény jövőjének reményét is. Mindent meg kell tennünk, hogy ne menjenek el innen a keresztény emberek, illetve, ha el is menekültek, minél hamarabb visszajöhessenek… Drámai módon írta le a háború sújtotta területek elnéptelenedését, emberi értelemben az újjáépítés reménytelenségét, de sietve hozzátette, hogy a mi Istenünk a meglepetések Istene, az Ő szeretetének és hatalmának köszönhetően minden lehetséges…”
Virágzó városból katonai ,,sivatag”
,,A szír ortodox pátriárka vendégeként június 9-én Fülöp atya Damaszkuszba érkezett. Az egykor virágzó, békés városban ma óriási a katonai jelenlét, az elmúlt években az iszlamista szélsőségesek a város több pontját is elfoglalták, s csak heves harcok során sikerült őket visszaszorítani. A városban nagyjából két kilométerenként úttorlaszokkal ellátott fegyveres katonai ellenőrzőpontok állnak, minden járművet ellenőriznek. Rendszeres az áramkimaradás, az utakon nincs közvilágítás… Útnak indultunk északra, a Damaszkusztól 163 km-re lévő Homsz városába, melyet a „forradalom fővárosának” is neveznek. A háború 2011-es kirobbanása óta több alkalommal igen heves harcok színtere volt a város. A Damaszkusz-Homsz autópályán, a főváros után nem sokkal blokádba futottunk. A katonaság lezárta az autópálya egy szakaszát, azt ugyanis lázadók foglalták el. A kerülő úton éreztük igazán, milyen közel vagyunk a háborúhoz… Homszban még sokkal megrázóbb városkép fogadott, mint Damaszkuszban. Nehéz szavakba önteni a látványt…”
Imádkozzunk a békéért!
Az utolsó este újdonsült szíriai barátaikkal Bejrút városa fölött, egy teraszon beszélgettek a magyar vendégek. A szíriai Al-Dmeine faluból is – ahová az adomány került – többen jelen voltak, akik vagy az élhetetlen körülmények, vagy a háborús katonai szolgálat elől menekültek ide, Libanonba, de volt közöttük, aki Kanadából érkezett, mivel családjával együtt nem találta ott a helyét. ,,Szerencsét próbált”, de több ezer kilométerre a hazájától megértette: nem tud Szíriától távol élni. Már mindenük megvolt ott, mégis úgy döntöttek: hazatérnek. Érzik, nekik azért kell szenvedniük, nehogy végleg eltűnjön a kereszténység Jézus szülőföldjén. S ha már így rendelte a Mindenható, inkább vállalják ezt a szenvedést.
A beszélgetés közben többen is fájlalták, hogy míg a muszlim migránsok és menekültek minden segítséget megkapnak Nyugaton, a keresztényekre nem irányul különleges figyelem. Nagyon jó lenne, ha ez a nyugati egyházi vezetőkben is tudatosulna.
Naim atya (aki nagyrészt kísérte őket az út során) imát kért a szíriai békéért. „Biztos vagyok abban, hogy Isten jelen van a háborúban és a szenvedésben. Istennek üzenete van ezekkel a szenvedésekkel, megpróbáltatásokkal. Az, hogy ma itt vagytok, az is egy üzenet: nem vagyunk egyedül!”
Fülöp metropolita gondolatai 2018-as látogatása után IDE KATTINTVA
(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)