FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL
Az egyházüldözés kezdete Erdélyben (1948)
Az egyházüldözések 1948-ban konkrét formában kezdték támadni a gyulafehérvári egyházmegyét, iskolarendszerét és intézményeit. Az első megpróbáltatás a katolikus iskolák 1948. augusztus 3-i, 176. számú határozatban rögzítetteknek megfelelő államosítása volt: az állam megfosztotta az egyházmegyét óvodáitól, általános, közép- és főiskoláitól, és elkobozta a fenntartásukat szolgáló vagyonát is.
Másik megpróbáltatásként azt kellett az egyháznak elszenvednie, hogy megfosztották az eszmeterjesztés eszközeitől is: felszámolták nyomdáit, megszüntették folyóiratait.
Ezzel egy időben a görögkatolikus egyházat is megszüntették és szovjet mintára beolvasztották az ortodox egyházba: 1948. október 21-én, Gyulafehérváron kimondták, hogy a román ortodox egyház szinódusának 1948. október 3-án hozott határozata alapján megszűnik a görögkatolikus egyház. Különböző megfélemlítésekkel elérték, hogy a határozatot a közel kettőezer görögkatolikus papból 431 aláírta. Közülük utólag többen visszavonták csatlakozásukat. A püspökök a katolikus egyházhoz való hűségükből vállalták a börtönt és a vértanúságot.
Egy újabb megpróbáltatás a konkordátum felmondása és a pápai nuncius országból való kiutasítása volt. Így akarták a katolikus egyházat a világegyháztól s annak törvényes központjától, Rómától elszakítani, és kínai mintára létrehozni egy államegyházat. Ennek elérésére békemozgalom címen kísérelték meg olyan vezetés megszervezését, amely vállalja a rendszerbe való teljes beilleszkedést. Ezt Márton Áron püspök előre látta és határozott utasításokat adott ki a kísérlet elutasítására. Szigorúan megtiltotta a részvételt olyan, az állam által szervezett gyűléseken, amelyek vallási, egyházi kérdésekkel kívántak foglalkozni, a résztvevők számára pedig kilátásba helyezte a felfüggesztés vagy kiközösítés egyházi büntetését. 1948. augusztus 20-i iratában ideiglenesen az Egyházmegyei Tanács (Státus) működését is felfüggesztette, és megtiltotta a közgyűlés püspöki írásos engedély nélküli összehívását. Így akarta megelőzni, hogy egyházi kérdésekben az állam által manipulált egyházi személyek is döntéseket hozzanak.
Intézkedéseiből is jól látható, hogy a békemozgalom elkezdésére remény sem volt, amíg a püspök szabad volt, Márton Áront azonban 1949. június 21-én letartóztatták.
Márton Áron püspök letartóztatása után az állami hatóság megpróbálta az egyház hivatalos és törvényes vezetőit rávenni a megalkuvásra, erre azonban a letartóztatott püspökök helyettesei közül senki nem vállalkozott. Akkor az államiak elhatározták, hogy egy kezdeményező bizottság, az úgynevezett Katolikus Akcióbizottság veszi kezébe az egyházmegyék ügyét, és értekezlet megszervezésével fogják követelni, hogy „a római katolikus egyház is illeszkedjék be a kizsákmányolástól mentes, társadalmat építő népi demokratikus állam keretei közé”. A római katolikus püspökségek papjai és a hívek küldöttei részére szervezett országos értekezletet Marosvásárhelyen tartották meg 1950. április 27-én. A gyűlésen a gyulafehérvári egyházmegye 349 egyházmegyés és 44 szerzetes, vagyis összesen 393 papja közül mindössze 26-an vettek részt. Alig telt el pár nap, a Vatikáni Rádió közölte, hogy a résztvevők büntetése: kiközösítés, ami az egyház közösségéből való kizárást jelentette, és ami alól feloldozást – kérésre – csak az egyházmegye püspöke/ordináriusa adhatott. Az elnöki szerepet vállaló Ágotha Endre plébános „vitandus” kiközösítés alá esett, amelynek a feloldására a pápa jogosult, kivéve a közvetlen halál előtti esetet, amikor ezt a püspök is megteheti. Halála előtt Ágotha Endre feloldozást kért Márton Áron püspöktől és meg is kapta.
A marosvásárhelyi értekezlet népszerűsítésére gyűlést tartottak Gyergyószentmiklóson és Tatrangon. A propagandasajtó közölte egyes papok és világiak nyilatkozatát, amely szerint csatlakoznak a határozathoz. A hatóságok külön hangsúlyt helyeztek arra, hogy ahhoz az egyháztanácsok is csatlakozzanak.
Márton Áron tilalma ellenére az állam által felállított Katolikus Akcióbizottság 1951. március 15-én, Kolozsváron megtartotta a státusgyűlést. Erre is az egész országból toboroztak résztvevőket. Az általuk hozott határozatnak a súlyossága egyházi szempontból az volt, hogy a gyulafehérvári püspökség intézményi hatáskörét kiterjesztették az ország összes katolikusára, és jogot formáltak az egyházmegyék vezetőinek kijelölésére, valamint a statútum előkészítésének szorgalmazására.
1948-ban az állam az egyházaktól működésük statútumát jóváhagyásra bekérte. A katolikus egyház statútumtervezetéből, amelyet Márton Áron püspök és dr. Hossu Iuliu görögkatolikus érsek személyesen nyújtott be Bukarestben a kultuszminiszternek, a 46 szakaszból csak 3-at fogadtak el. Mivel időközben a görögkatolikus egyházat felszámolták, erre Márton Áron püspök válaszolt, kifejtve négy követelményt, amely a statútumból nem maradhat ki: 1. A pápa a katolikus egyház feje, akinek joghatósága, primátusa van az egész katolikus egyház fölött, tekintet nélkül arra, hogy milyen államok területén létezik. 2. A pápa joga, hogy kinevezze az egyházmegyék vezetőit. 3. A Szentszéknek van joga egyházmegyék szervezésére, megszüntetésére. 4. A püspökök joga, hogy szabadon tartsanak kapcsolatot a római pápával, saját papságával és híveivel.
Felterjesztésére nem érkezett válasz. Márton Áron letartóztatása és életfogytiglanra ítélése után az első ordinarius substitutusok is foglalkoztak a statútum kérdésével. Jakab Antal is megpróbálta a tervezet ügyében megszerezni a miniszter engedélyét a Rómával való kapcsolatfelvételhez, de eredménytelenül.
(folytatjuk)
(Forrás: Varga Gabriella – Vencser László: Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal. Második, javított, bővített kiadás. Kairosz Kiadó, Budapest, 2009, 66–68. old.)
Fotó: Pixabay
Hazánk százhárom évvel ezelőtt szenvedte el a trianoni döntés következményeit. Több szervezet összefogásával az év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti fejezeteiből merítő és a szélesebb közönség előtt kevésbé ismert részletekre rámutató, 103 írásból álló gyűjtemény. Ebből ötvenet az Új Misszió ad közre nyomtatott és online felületein, a teljes gyűjtemény pedig az Életünk újság, az európai magyar katolikusok lapja internetes kiadásában lesz elérhető. A projekt vezetője és a cikksorozat szerkesztője: Varga Gabriella.
Az előző rész – ,,Én itt lettem ember” ITT
Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot 
