FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL
A 115 éve született (és 57 éve meghalt) Vondra Gyula atyára emlékezünk
Vondra Gyula atya a Turóc vármegyei Nagyturányban (a jelenlegi Szlovákia területén) született 1908. július 26-án – pontosan 115 évvel ezelőtt. Gimnáziumi tanulmányait 1921 és 1929 között Szenttamáson, Szabadkán és a boszniai Travnikon, a teológiát 1929–1933 között Diakóváron végezte; 1933. július 2-án szentelték pappá Szabadkán. Kápláni szolgálatát Kishegyesen kezdte, majd 1936-tól a belgrádi Krisztus Király-plébánián folytatta. 1938-tól a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség fiókszervezetének elnöke is volt. 1939-től a magyar tagozatú belgrádi tanítóképző internátusának igazgatójaként, 1940–1941 között a tanítóképző hittanáraként is tevékenykedett.
1941 októberétől 1944 szeptemberéig az újvidéki magyar tanítóképző és az internátus igazgatója volt. 1946 augusztusában Temerinbe helyezték, ahol – három, természetesen alaptalan meghurcolás nyomán bekövetkező börtönévnyi megszakítással – húsz éven keresztül szolgált.
Rögtön Temerinbe érkezése után Gyula atya szerteágazó aktivitást tanúsított: elkezdte az iskolai hitoktatást, rendszeresen tartott hétköznapi szentbeszéd-sorozatot, énekkarokat alakított, a fiúknak betlehemi játékokat tanított, és megszervezte, hogy advent első vasárnapjától a falut felosztva minden házba eljusson valamelyik csoport. 1947-ben, a második világháború utáni legnehezebb évben az egyházhoz hűen ragaszkodó, de igencsak elszegényedett hívek anyagi segítségével befejezte a templom felújítását: megszervezte a templom zsindelytetőjének cserépre cserélését és a kopottas templombelső kifestését. Ruzsicska Pál festőművésszel megfesttette azt a Jézus Szíve-képet, amely ma is a templom oldalfalán függ. Gyula atya célja ezzel az volt, hogy Jézus Szívének tiszteletét a hívek körében elmélyítse és az elsőpéntek buzgóbb megtartására ösztönözze őket. A teljesség igénye nélkül folytatva a felsorolást: Vondra Gyula atya fásíttatta az utcákat, a szószékről kihirdette a Népfront és a nőszervezet gyűléseinek időpontjait, a választási felhívásokat és a kötelező szolgáltatásokra is figyelmeztette híveit.
A templom festésének végeztével hozzá akart fogni a csonka torony kijavíttatásához, de ezt már végképp nem tűrhette el a hatóság: volt növendéke, Szerencsés József, az újvidéki rádió sportközvetítőjének hamis tanúskodása alapján, kétévi temerini szolgálat után, 1948. augusztus 31-én letartóztatták és három év börtönbüntetésre ítélték, amit le is töltött. Pozsarevácon rabmunkásként csatornaásó-, erdőirtó- és útépítőként dolgozott. A hároméves fogságából szabadult Vondra Gyula temerini plébános püspökénél jelentkezve 1951. szeptember 1-jén ezt írta: „Hazajöttem a nagy útról, kötelességemnek tartom, hogy mindjárt jelentkezzem Kegyelmességednek. Hála a jó Istennek, egészséges vagyok, készen azonnal szolgálatba lépni. […] Főtisztelendő Tóth József és Sándor János megkértek, fejezzem ki Kegyelmességed iránti nagy ragaszkodásukat és tiszteletüket. Főtisztelendő Hegyi József már több mint egy éve Trepčán van. Mindannyian nagyon aggódunk érte.” Vondra Gyula atya 1951. szeptember 11-én már vissza is tért Temerinbe. (Ő volt az egyedüli a börtönt megjárt papok közül, akit a püspök visszahelyezett régi állomáshelyére.) Munkáját ott folytatta, ahol letartóztatásakor abbahagyta: a templomot közadakozásból bővítette, a tornyot megmagasította, új harangot vásárolt. Megnyitotta az újtelepi kápolnát – amiért „formai okokból” harmincnapnyi elzárásra ítélték, de ezt később tévedésnek minősítették. Zarándoklatokat is szervezett hívei számára. „A zarándokutakat Vondra Gyula atya szerettette meg velem” – írta visszaemlékezésében Mészáros Teréz, utalva többek között a tekijai búcsújárásokra. 1964-ben kinevezték az újvidéki kerület esperesévé. A Magyar Katolikus Lexikon feljegyzi róla, hogy Temerinben Vondra Gyula atya mutatta be az első magyar nyelvű szentmisét 1965. március 7-én.
Laskai Benjamin tanár így emlékezett vissza Vondra Gyula atyára egy a Temerini Újságban megjelent interjú szavai szerint: „1966-ban levelet kaptam főtisztelendő Vondra Gyula plébánostól, amelyben az állt, hogy szeretne velem elbeszélgetni a gyermekek neveléséről. Kommunista világ volt, és nyilván, hogy az efféle dolgokat meg kellett beszélni az igazgatóval. Így is történt. Sárosi István igazgató azt mondta: Miért ne, neked, Béni, jogod van azzal beszélgetni, akivel akarsz. Vondra Gyula azt javasolta, hogy a beszélgetés helyszíne a plébánia legyen, amit én elfogadtam. Elmentem hozzá, emlékszem, szürkebarát borral kínált, hogy igyunk az egészségünkre. Azért választottam magát, mert tudom, hogy nagy hatással van a gyerekekre, mondta Vondra főtisztelendő. Elmondta még, az a kívánsága, s ezt szerette volna megbeszélni velem, hogy a gyerekeket ne akadályozzuk a hittanra járásban. Emlékszem, amikor kikísért a régi parókia kijáratánál, és kezet fogtunk, azt mondta: Búcsúzzunk el úgy, mint két különböző véleményű ember, de aki le tud ülni ugyanahhoz az asztalhoz. Vondra Gyula, sajnos alig egy héttel ezután meghalt. A beszélgetés folytatásaként közöltem a diákjaimmal, hogy aki hittanórára akar járni, mehet nyugodtan, semmi bántódása vagy hátránya nem fog származni belőle. Igyekeztünk, hogy szombaton ne legyen a gyerekeknek iskolai elfoglaltságuk, aki akart, mehetett szabadon hittanórára.”
Vondra Gyula atya 1966. szeptember 28-án tért haza Teremtőjéhez. Temerin hívő közössége mindmáig nagy szeretettel ápolja egykori plébánosa emlékét, erről tanúskodik a Temerini Újság által 2008-ban kiadott kötet is.
Varga Gabriella
Az előző rész: Adassék neki tisztelet ITT
Az Életünk – Az európai magyar katolikusok lapja kiadását gondozó Misszió Média Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezésében és koordinálásával az idei év folyamán létrejön egy a magyarság elmúlt 103 évének politikatörténeti, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művészettörténeti, helytörténeti, családtörténeti… fejezeteiből merítő, 103 írásból álló gyűjtemény. A cikksorozat ötven eleme a miskolci Új Misszió katolikus folyóirat nyomtatott és online kiadásában, más darabjai a torontói Kalejdoszkóp irodalmi-kulturális magazin internetes oldalán és az Életünk újság papíralapú változatában, valamennyi eleme pedig, sorszámmal ellátva, az Életünk újság webes felületén (www.eletunk.net) érhető el. A program együttműködő partnerszervezete a kanadai Kaleidoszkóp Hagyományőrző Klub, az újfehértói székhelyű Debreceni Magvető Alapítvány és a miskolci Új Misszió Alapítvány. A projektet vezeti és a cikksorozatot szerkeszti annak kezdeményezője: Varga Gabriella.
Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot 
