Tanuljunk a természettől!

TANULJUNK!
Meg nem állást – a víztől;
Az önzetlen, haszontalan szépet – a virágtól;
Sötétben is hinni a napban – a gyökértől;
Az otthonérzést kiénekelni – a madártól;
Az őszintén egymás szemébe nézést – a partoktól;
Elviselni a meleget, vihart és másoknak frissességet, fészekhelyet és árnyékot adni – a fától;

Ha eltaposnak, újra fölegyenesedve az égre nézni – a fűszáltól;
A szivárvány összes színét kicsiben is tükrözni – a vízcsepptől;
A csöndes, napfényes tevékenységet minden időben – a hajnaltól, ami minden reggel megérkezik, akkor is, ha senki nem csodálja meg az előadást…

A Szentírás kijelenti, hogy Isten „kezdetben” úgy tervezte meg az emberiséget, hogy az együttműködjön a természeti környezet megóvásában és védelmében. A föld nagyszerű ajándékként és olyan örökségként bízatott ránk, amelyért mindannyian felelősek vagyunk. De már nem tartjuk tiszteletben a természetet mint közös ajándékot, hanem magántulajdonnak tekintjük. Már nem úgy viszonyulunk a természethez, hogy megőrizzük azt, hanem önkényesen rendelkezünk vele, hogy struktúráinkat fenntartsuk. A világ kényes és kiegyensúlyozott ökoszisztémáinak megzavarása, a bolygó korlátozott erőforrásainak manipulálására és ellenőrzésére irányuló mohó vágyunk, a piacokon korlátlan nyereségre törekvő kapzsiságunk: mindez elidegenített minket a teremtés eredeti céljától. Jézus elesett a kereszt súlya alatt, de felkelt, újrakezdett. Rá kell néznünk minden gyengeségünk ellenére, hogy újra tudjunk indulni Vele. Erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy mérsékeljük a környezetet pusztító károsító magatartást.
Forrás: Vác Felsővárosi Plébánia – Teremtésvédelmi Kör – TEREMTÉSVÉDELMI KERESZTÚT III.
Fotó: Dobos Klára/ÚM

– Szentmise a Sajó-parton ITT

Noé bárkája rovatunkból ajánljuk:
– Ima kinyíló kezekért ITT
– Isten a csönd barátja IDE KATTINTVA
– A pipacs imája IDE KATTINTVA

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.