Az opusszám (rövidítve op.) egy zenemű sorszáma a zeneszerző életművében. Például Hubay Jenő egyik hegedűciklusát, melyben az Ima c. darab is szerepel, Op. 121.-el jelölik. Jó is egy hegedűművész barát, aki ilyenekkel megismertet… Gyönyörű dallam, az Isten ihlette, adta/küldte, Ő száll rajta/vele, s Övé a hálánk, mert rátalált arra, aki elfogadta/lejegyezte…
De az ember zene-csöndjével egyenrangú a természet csönd-zenéje… Mennyi ,,partitúra” van ,,odakint”, mennyi harmónia simítja át meg át a tájakat…

       Ez a kép is egy kinti kotta: A fehér ködháttérben a kontúros ágacskákon ülő vízcseppek megszólalhatnak annak, akinek – Babits után szabadon – a lelkében ,,dal” van… Nagyzenekar a természet hangjaival telt csönd, szimfóniák kottafejei a fákon a levelek, a gyümölcsök, az éjszakai csillagjárta égbolt… Hömpölygő allelujasorokat pöttyözhetnek egy hangjegyfüzetbe a virágos mezők, a tempót fickándozó szélfuvallatok határozzák meg, s esőcseppek metronómjába fut bele a kisróka pocsolyákban csattogó staccato mancsnyoma…
És persze a ,,természetkoncertek” evidenciája és esszenciája, a festő- és zeneművész Mindenható ezer színű és ezer hangon csiripelő, füttyögő, – leginkább azonban daloló! – madárserege… Egy magyar tudós, Szőke Péter kutatása alapján – zseniális ötlete, hogy visszalassította, lekottázta a madárhangokat – kiderült: ,,a madárdal valódi zene! Nem zeneszerű hangicsálás, hanem zene a szó legszorosabb, s legklasszikusabb értelmében.” De csillogó kis hangjuk mellett mosolyogtató muzikalitás, csupa ritmus, ahogy ugrálnak fel-le, jobbra-balra a bokrokon, pillanatról pillanatra más (zenei) mintázatot hozva létre… Improvizálnak az élő és élettelen elemek, andante-allegró, a születő akkordok szétterülnek, misévé egyesülnek, mert valljuk Szent Ferenccel: minden, mi él, csak Téged hirdet, víz húgunktól szél öcsénken át földanya nénénkig…
Jaj, dehogyis kell ezeket lekottázni –, a természet liturgiája, ha hagyjuk, ugyanúgy megszólal bennünk, mint az a bizonyos Op. 121…
…Aztán egyszer csak lehet, hogy egy csipkebokor mellett – ha bírja már az időjárást a hegedű – pár percre összeforrhat az istenbizonyítékként is helytálló komolyzene a természet muzsikájával, hirdetve az Opus Dei-t. Hiszen Isten csodás műve mindez: a természet kottasorai, és az isteni sugallatot a lelkén átengedő ember zenéje – mindkét ,,műfaj” az Ő darabjainak számát gyarapítja… A végtelenedik, vagy (matematikailag biztos nincs ilyen) végtelenegyedik, amit irántunk való – ,,számolatlanvégtelen” – szeretetéből ajándékoz azért, hogy lelkünk Hozzá emelkedhessen, oly magasra, ahol már elő van készítve a helyünk: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az Őt szeretőknek…
Op. végtelen Dei…
Hallgassuk! – halljuk! – hálát adjunk!
Dobos Klára

Szeretettel ajánljuk: – Tanuljunk a természettől ITT
– Gyenes Klára: Képlékeny tájkép a Sajó felől című versét Kovács Éva mondja el, aláfestésként Hubay Jenő Ima c. zeneműve szól Zsekov Éva Mónika (hegedű) és Némethi Zsófia (zongora) előadásában

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot