,,Minden védelmet érdemlő, becsületes madár.” (Herman Ottó)
Egy legenda szerint azért lett piros a vörösbegyek tollazata a fejük, mellkasuk tájékán, mert a purgatóriumba hordtak vizet az ott szenvedőknek, és közben megperzselődtek…
A vörösbegy hangja ITT hallgatható meg
A mitológiában is helyet kaptak: a skandinávoknál a vöröbegy a viharfelhők és Thor szent madara. De ezek a madarak szerepelnek a Babes in the wood című, szomorú brit mesében is: a madarak két magára hagyott gyermek holttestét takarják be falevelekkel.
Kedves, megkapó, szép madarak, harmonizálnak a fagyönggyel, ezért váltak a karácsonyi képeslapok sztárjaivá –, elsősorban angolszász területen.
Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról című munkájában így mutatja be őket:
Kicsiny, kurtának látszó madárka. Egész hátafele a tarkóval és fejbúbbal együtt olajbarna, hasa szennyesfehér, torka, begye és a homlokra is átmenve szép, eleven rozsdavörös, amitől neve is ered. Szárnyán jól kivehető világos rovott csík. Szeme sötétbarna, nagy; csőre árforma, finom; lába sötét színű, karcsú. Tollazata puha, finom és lazán álló.
,,Bízom benned”
A vörösbegy a legügyesebb bujkálók közül való; a földön egyet surran, aztán hirtelen megáll, nagyot bókol, leereszti szárnyát és felvágja farkincáját; aztán lángoló szemeit nagy bizodalmasan rászegezi az emberre is, mintha azt mondaná: “bízom benned!” A szárnyacskáit mindig úgy eresztgeti le, hogy végül a fark tövénél alacsonyabban áll. Nagy buzgón szedi a bogárságot, de nem irtózik a meztelen csigáktól, sőt a kisebb gilisztáktól sem, amelyekhez a nemes poszáták a világért sem nyúlnának hozzá. Fel is kap egy-egy magasabb ágra, veszteg áll, csak néha bókol egyet és felvágja a farkát; egyszerre a föld felé levágódik, felkapja a kiszemelt prédát, visszaszáll az ágra és elkölti. Éneke kedves, andalító, a pacsirtára emlékeztető. Hallatja veszteg ülve hosszan és kitartóan.
Minden védelmet érdemlő, becsületes madár. Még sok van.
A Magyar Madártani Egyesület honlapján pedig ezt olvashatjuk a vörösbegyről:
Elterjedt költőfajunk, szinte minden élőhelyen találkozhatunk vele, de állománya a bokros, dombvidéki környezetben a legsűrűbb. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk egyik leggyakoribb gazdamadara. Rovarokkal és pókokkal táplálkozik, de olykor apró csigákat is fogyaszt. A hideg idő beálltával bogyókat, gyümölcsöket is szedeget. Vonuló, a nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk. Az etetőkön is gyakori.
Élőhelye, költése:
Egész Európában, Északnyugat-Afrikában és Ázsia nagy területén fészkel. Parkokban, arborétumokban, kertekben, patakpartokon, erdőkben, évente kétszer költ. A gyökerekből, fűszálakból, levelekből, mohából és pehelytollakból készülő fészket a tojó építi parfal vagy épület üregébe. Elfoglalja a mesterséges „C-típusú” odút is. 4-8 tojásán a tojó egyedül kotlik, miközben a hím eteti párját és énekelve a revírt őrzi.
Védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
2020-ban a vörösbegy lett Az Év városi madara –, a Városi Madár blog szavazási felhívása alapján.
Kapcsolódó videó: – Az elveszett madártoll – mese kapzsiságról, becsületről, s az olykor szükséges kiállásról… ITT
Szeretettel ajánljuk: – Ne űzzük el fecskéinket ITT
– Cinegék a szószékben ITT
– ,,Gyökeres” kötődések ITT – a pécsi havi-hegyi mandulafa ITT
Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 
–, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.