,,Villámokat támaszt…”

Sokfelé kijutott mostanság a zivatarokból – villámlással, mennydörgéssel, olykor némi jéggel kísérve. A magyar néphagyományban a villám és jégverés Isten büntetése, innen erednek a villám népi elnevezései: istennyila, istenharagja, ménkű…

A Bibliában sok helyen előfordul a villám, elsősorban Isten természetfölötti hatalmának és ítéletének jeleként.
,,Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg.” Zsolt 97,4
,,Ha felhangzik mennydörgő szava, a vizek csak úgy zúgnak az égen; felhőket hajt a föld határáról, villámokat támaszt a zivatarhoz, és tárházaiból kiengedi a szelet.” Jer 10,13
,,Ő hoz felhőket a föld határairól, ő küldi a villámot és az esőt, ő indítja el a szelet rejtekéből.” Zsolt 135,7
Illetve gyakran kísérője vagy megnyilvánulási formája Isten megjelenésének is:
,,A harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban…” 2Móz 19,16
Egyperces kisvideónkban viharos jelenetek láthatók, egy kicsit a ’70-es, ’80-as évek izgalmas műfaját, a diaporámát idézve. 

Szeretettel ajánljuk: – Remény a pocsolyából (villámvideó) ITT
– Hitújonc a háborgó habokban – Történet az Oltáriszentségről ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot ? –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.

Hitújonc a háborgó habokban

Történetek az Oltáriszentségről 

Ugrás a szentségi Jézussal

Szent Ambrus (340–397) bátyja, Szent Satyrus temetésén mondott beszédében a következő történetről emlékezett meg:
– Egy alkalommal, amikor Saty­rus Afrikából Itáliába hajózott, a tenger hirtelen erősen kezdett hullámozni; az ég teljesen elsötétült. A villámok fülsiketítő dörgés­sel csaptak le a már közeli partokba. A vihar a sziklás part felé sodorta a hajót. Az utasok között keresztények is vol­tak, kik az Oltáriszentségtől vártak segítséget – abban az időben megengedett volt, hogy a világi személyek is ma­guk­kal hordhatták az Oltáriszentséget.

Olvassa tovább!