Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből, –
s a képhez íródott gondolatai:
,,Ó, ó, ó, nagymami, drága nagymami / Jajj, de jó, hogy köztünk élsz! Tenálad nem lehet senki kedvesebb, / Mindig adsz csak és nem kérsz. Mint egy ezüsthajú, fürge tündér / Művelsz mesebeli száz csodát. Mert te vagy, nagymami, drága nagymami, /
Aki csak jót és szépet ád…”
– Fülemben cseng a refrén a Táncdalfesztiválok korában Koncz Zsuzsa által énekelt dalból…
Nagymama. E szó hallatán, talán már sárguló fényképeken látható, fejkendős néni arca tűnik fel sokak lelki szemei előtt. A nagyszülő mindannyiunk számára csodálatos ajándék, akik szüleink mellett a legtöbb szeretetet adják/adták.