,,Nem kapok elég földi levegőt: vajjon mikor szívhatom már a Mennyországét?”
– kérdezte a haláltusáját vívó Lisieux-i Szent Teréz, aki 1897. szeptember 30-án tért meg a Teremtőhöz.
Halálhoz való viszonyáról, szenvedéséről illetve életének utolsó napjairól szól e megható, hitet erősítő összeállítás.
Liziői Szent Terézke halála
Világtól búcsúzva csak egyet akarok:
Szeretetből halok.
Szeretetből halni legédesebb halál,
Ez a vértanúság a szívembe talál;
Szerelmes Jegyesem egyről álmodozok:
Szeretetből halok.
1897-ben írja a legcsodálatosabb mélységű leveleit misszionárius testvérének címezve.
A VIII. levelét így kezdi: „Ami a mennyei haza felé vonz, az az Úr Jézusnak hívó szózata és az a remény, hogy ott végre úgy fogom szerethetni, mint ahogyan akarom szeretni. Ott megszerettethetem Jézust a lelkek megszámlálhatatlan sokaságával, akik aztán magasztalni fogják Őt mindörökkön örökké. Sohasem kértem a jó Istentől, hogy fiatalon haljak meg; ezt gyávaságnak tartottam volna, de kora gyermekségemtől fogva belém öntötte azt a titkos sejtelmet, hogy földi pályafutásom rövid lesz.”