Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből –, s a képhez íródott gondolatai:
„Valék Siralom tudatlan,
Siralomtól süppedek,
Bútól aszok, epedek!…”
A magyar költészet legrégebbi és legszebb középkori emléke a XII. századból fennmaradt Ó-magyar Mária siralom kezdő versszaka jut eszembe, mikor lélekben rátekintek a kereszt alatt álló Máriára. Ebből is látszik, milyen ősi népünk fájdalmas anyához való ragaszkodása…