Charlie nem kapott esélyt

  • A BÍRÓSÁG AZ ÉLET ELLEN ÍTÉLT 
  • ,,Gyönyörű gyermekünk meghalt. Nagyon büszkék vagyunk Charlie-ra”– írta rövid nyilatkozatában édesanyja. A gyermek sorsáról szülei beleegyezése nélkül – sőt, kérésük, tiltakozásuk ellenére döntöttek – lekapcsolták az őt életben tartó gépekről.

Megrázó történet a 11 hónapos kis Charlie Gardé és családjáé. Tragédia, hogy Charlie egy súlyos genetikai betegséggel született: úgynevezett mitokondriális dns-deplécióval, amelyre az orvostudomány mai állása szerint nincs biztos gyógymód: nem képes önálló mozgásra és lélegzésre, és nagy valószínűség szerint idővel az agyfunkciók is leállnak… Kísérleti módszerek viszont elérhetők. Néhány hónap kezelés után a londoni kórház dolgozói lemondtak a kisfiú életéről. Szülei, Chris és Connie azonban megismerkedtek egy új, kísérleti kezelési móddal, amit az Egyesült Államokban végeznek. Összegyűjtöttek az átszállíttatásra 1,4 millió fontot, az angol orvosok viszont ezt nem engedélyezték, mondván, nem szolgálná a kisfiú javát, mivel csak kísérleti jellegű kezelésről van szó, és nagy fájdalommal járhat. A Great Ormond Street Kórház a szülők kérése ellenére úgy döntött, hogy Charlie-nak meg kell halnia, és bírósághoz fordult, hogy lekapcsolhassák a gépekről a gyermeket.

„Charlie megérdemel egy esélyt, és mi, a család is. Ha a kezelés nem működik, akkor elengedjük, de legalább tudjuk majd, hogy mi is, és mindenki más is minden lehetőt megtett érte”– mondta akkor az édesanya. Ám fellebbezésüket elutasította az Emberi Jogok Európai Bírósága. Ez volt az utolsó olyan fórum, amely segíthetett volna Charlie-nak életben maradni…

A bíróság ,,tárgyalgatott” – Charlie reménye fogyott

Ferenc pápa a szülők mellé állt, azt kívánva, hogy “tiszteletben tartsák vágyukat, hogy kísérhessék és gondozhassák gyermeküket élete végéig”.A pápa aznap, amikor lekapcsolták volna a kisbabát a gépekről, Twitter üzenetében a következőt írta:

“Az emberi élet védelme, mindenekelőtt akkor, amikor betegség sújtja, szeretetbeli kötelesség, amelyet Isten minden emberre rábíz.”

A római Bambino Gesu gyermekkórház bejelentette, hogy átvennék a kisfiút, de a brit külügy ezt nem engedélyezte, azzal érvelve, hogy az átszállítás nagy kockázattal járna. Donald Trump is felajánlotta országának segítségét a beteg babának és szüleinek. A New York-i Presbiteránus Kórház és a Columbia Egyetem Irving Egészségügyi Központja is elvállalnák a kísérleti kezelés nyújtását.

Közben a CitizenGO petíciót indított el, melyhez Magyarországon is sokan csatlakoztunk. Ennek a nagy nemzetközi öszefogásnak az eredményeként és a kórházhoz eljuttatott kutatási eredményeknek köszönhetően a jogi procedúra magasabb szintre lépett. Ám közben az idő telt, Charlie állapota pedig annyit romlott, hogy július végén szülei úgy döntöttek: befejezik a harcot a kórházzal szemben. Egy dolgot kértek, hadd vigyék haza gyermeküket, hogy otthon halhasson meg. A kórház még ezt is megtagadta tőlük… A kisfiút átszállították egy hospice házba, ahol lekapcsolták a gépekről…

,,Köszönjük imáikat és támogatásukat. Keresztényként hittel reméljük, hogy Charlie hazatért Mennyei Atyjához, és tudjuk, hogy élete nem volt hiábavaló. Sokat tanultunk tőle az élet értékéről. Ne hagyjuk abba az imát, a családnak hatalmas szüksége van rá továbbra is. Illetve gondoljunk azokra a kisbabákra és családokra is, akik hasonló küzdelmet folytatnak, folytattak”– írta körlevelében az aláírásgyűjtést szervező CitizenGO magyar csapata.

Isten nem kapcsolja le a lélegeztetőgépet

Charlie Gard rövid kis életének ,,tanulságaként” Vincenzo Paglia érsek, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában felhívta a figyelmet arra, hogy elő kell mozdítani az elkísérés kultúráját.

„Kétségtelen, hogy lelkileg mindenki közel áll a gyermek szüleihez, akik szenvedélyesen és szeretettel kísérték el, védelmezték és aggodalommal vették körül a kis Charlie-t. Az Úr mindig meghallgatja imáinkat. Isten sosem kapcsolja le a lélegeztetőgépet, és nem hagyja győzni a gonoszt. Isten szeretete a mienkkel együtt legyőzte a betegséget és a halált, és Charlie valóban velünk van és az Úrral” – hangsúlyozta a Pápai Életvédő Akadémia elnöke.

Paglia érsek szerint „arra figyelmeztet ez a történet, hogy sürgősen elő kell mozdítani az elkísérés kultúráját. Egyesek úgy nevezik ezt, hogy »terápiás szövetség« vagy a »szeretet szövetsége«. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek a beteg köré kell gyűlnie: a szülőknek, a családtagoknak, az orvosoknak, a barátoknak és bizonyos értelemben az egész társadalomnak. Párbeszédre van szükség, hogy megtalálják a beteg számára a legjobb megoldást. Sajnos ez nem történt meg a kis Charlie esetében. A bírósághoz fordulás nem oldja meg az alapvető problémát…” A Pápai Életvédő Akadémia elnöke reméli, hogy „a történtek segítenek társadalmainknak, hogy kimondják a három nagy nemet: nem az eutanáziára, nem az emberek magára hagyására és nem a terápiás túlbuzgóságra. Ugyanakkor pedig mondják ki a három nagy igent: igen az elkísérésre, igen a tudomány fejlődésére és igen a fájdalomterápiára.”

,,Kiselejtezett” életek

Massimo Gandolfini, az olaszországi Family Day szervezet elnöke és a bresciai kórház idegsebészeti főosztályának vezetője a Vatikáni Rádióban megszólalva elítélte a tényt, hogy meggyorsítják az ember életének végét egy aktív tettel, amely halált eredményez. „Egy bíró nem döntheti el, hogy egy adott nap, adott órájában a halálát okozzam egy betegnek. Emberségesebb és természetesebb lett volna a gyermeket elkísérni a végsőkig a szülők karjában. Ez az eset olyan irányba vezet, ahol különbséget tesznek az életre érdemes és az arra nem érdemes életek között. Veszélyes módon elterjedhet a kiselejtezés kultúrája egy adott ideológia hatására, amely egy meghatározott pillanatban hatalmon van!”

(dk)