KÉZEN FOGVA ISTEN ORSZÁGA FELÉ 

,,ÓVODÁBA VITTEM A KISLÁNYOMAT, S EGYSZER CSAK AZT KÉRTE: VEGYEK NEKI OLYAN BARBIT, AMI ZOMBI…”

Igazán nem mondhatjuk, hogy ne lenne hangulatos a töklámpások bevilágította kert vagy szoba – hazánkban e külsőségben nagyjából ki is merül a Halloween. Nincs amolyan ,,zombi-farsang”, s horrorfigurának öltözötten cukorkát kérő gyerekek sem csöngetnek az ajtónkon. Az Egyház mégis kifakad az ünnep ellen, ami az ötletesen kifaragott töklámpásokra – és az ezeket kedvelő gyermekeinkre – nézvést elég rossz hír. Próbáltuk ,,felmenteni” az ártatlan töklámpásokat, ám Makkai László pasztorálpszichológus atya szerint is jól teszi az Egyház, ha elítéli ezt az ügyet, akár csak megelőző szándékkal…

– Úgy gondolom, az Egyház nem véletlenül mondja, hogy lehet ebben veszély – és nem az ártatlan tökök miatt. Mindenben veszély van, ami eltérítheti az embereket a hit mélységétől, s attól a tiszta gondolkodástól, ami az Istenbe vetett bizalmon alapul.

Általában mikor elindul valami a világban az ártatlanság köntösében, érdemes utánanézni, nincs-e mélyebb üzenete. Nem arról van szó, hogy a töklámpástól félni kellene, gyerekkért én magam is sokszor faragtam ilyet, hogy a növények közé tegyük dísznek, vagy Uram bocsá’, este beleállítottunk egy gyertyát, s úgy tettük le valahova akár gyönyörködni, akár kicsit riogatni egymást – de ennek semmi köze nem volt a mai Halloweenes szórakozáshoz… Nyilván ez alapján is hangsúlyozható, hogy nem magáról a tökről van szó, hanem arról a mögöttes tartalomról, amelybe az adott időszakhoz kötődően ez a zöldség is ,,beágyazódott”. És nem azzal van a baj, hogy ismét egy Amerikából jött ünnep kezd beszüremleni Európába, hanem azzal, hogy erre a jelenségre fekapják a fejüket azok, akik nem az Istent imádják, hanem a sátánt, és saját ünnepüknek kiáltják ki ezt az alkalmat. Minél többen ünneplik — akár csak felszínesen, külsőségekkel —, a sátán annál  jobban örül. Minden egyes csatlakozás e mozgalomhoz egy okkult világ deklarálását eredményezheti az emberek részéről.

— Most különösen hasznos, hogy nem csak görögkatolikus lelkészként, hanem édesapaként is nyilatkozik: önök hogyan tudják kikerülni a családdal ezeket a dolgokat?

— Óvodába vittem a kislányomat, mikor egyszer csak ezt kérte: vegyek neki olyan Barbit, ami zombi. Meglepődtem nagyon a kérésén, már csak azért is, mert ő lány létére keveset babázik. A ,,miért kellene az neked?” kérdésre azt válaszolta: ,,azért, mert már mindenkinek van…”. Jó ,,üzletpolitika” a gyerekek megcélzása, hiszen a szülők gyakran hagyják meggyőzni magukat, s hogy örüljön a gyermek, megveszik a legidétlenebb játékokat is. Ezek aztán tovabblendítik a gyermek fantáziáját. „Vajon mit csinálhat egy zombi-Barbi…? Ha zombi, akkor már halott…, akkor hogy van itt?! Hát, kimászott a sírból…” Ám ha valaki meghal, nyilván nem mászkál sehová: a sírban nyugszik, a teste vagy a hamvai porladnak a földben, a lelke pedig ez Istennél van… És a gyermekben összekutyulódik az egyházi halottak napja vagy mindenszentek ünnepe ezzel a zagyvasággal — ez a már említett torz gondolkodás. Ott motoszkál a fejükben, hogy hát igen, van a Jóisten, de hallottam valami mást is, utánanézek… És mi van akkor, ha a gyermek a ,,sátánit” izgalmasabbnak találja, mint mondjuk a vasárnapi szentmisét, és elindul ebbe az irányba?! Nem véletlenül kongatja a vészharangot az Egyház, amikor erre felhívja a figyelmet. Ez valóban a sötétebb oldal előretörése, s ennek az ünneplése nem lehet az Istentől jövő, az Istennek tetsző cselekedet.

— A pszichológia — és a tapasztalat — azt mutatja, hogy a „tiltott gyümölcs” csak még kívánatosabb lesz… Úton-útfélen belefut az ember, nem lehet kikerülni. Sok iskola is belement a játékba, s rendez Helloween-parti szerű programokat.

— A kisfiam 3. osztályos, olyan iskolában, ahol fel sem merül, hogy tököt faragjanak Halloweenkor. Nem is tudom, hogy az oktató-nevelő munkával hogyan egyeztethető össze e jelenség reklámozása?! Keresztény szülőként bármelyik iskolában szóvá tenném, elmennék a végsőkig, hogy ne hívják fel a kisgyerek figyelmét olyasmire, amire magától nem kérdezne rá. Ilyen alapon akár már egy alsósnak is beszéljünk a kábítószerről. Jó esetben fogalma sincs, mi az, de ha fölhíják rá a figyelmét, megpróbál utánanézni, talál a világhálón mindenfélét, s mi megengedően nevelve hagyjuk, hogy majd döntse el, akar-e kábítószerezni vagy nem. Hát ez nem ennek a kérdése! Szülőként igyekszem a jóra nevelni, s ebben várok segítséget az iskolától is.

— A játékboltok telis-teli olyan videojátékokkal melyekben véresebbnél véresebb jelenetek vannak, melyeket akár a játszó vált ki…

— Igen, jellemzően egyre plasztikusakban, egyre durvábban kell szétverni valakit: minél jobban szétlapítjuk az ellenfelet, annál hamarabb juthatunk a következő szintre… És igen, említhetjük a horrorfilmeket is! Itt is nagy a szülők és a nevelők felelőssége: ahogy kislányom is mondja, azért kell a Barbi, mert mindenkinek van. Valószínűleg nem érdekelné, ha mondjuk nem engednének be ilyen torzult tárgyakat az óvodába…, s a Halloweenre visszatérve, ha a tanár utánanézne a mélyebb tartalomnak, mielőtt nekiáll tököt faragtatni. Ki nem mondva már most is talán a sátánimádók világnapja ez… Én ha fenntartó lennék, megtiltanám, hogy egy iskolában ilyen jelenség felüsse a fejét. Ha mégis felüti, nagyon el kell gondolkodni, hogy valami nem jól történik.

— És ha csak úgy, egy szép szeptemberi napon, technika órán kezdenek tököt faragni? Vagy szegény zöldség – sarkosan fogalmazva – már annyira szimbolikussá lett, hogy ki kell űzni az étkezésünkből is?

— Természetesen ilyesmiről szó sincs! Nekem egyébként a tökről hamarabb jut eszembe Hamupipőke hintója, vagy éppen a sült tök, amit nagymamám készített, telente nagyon sokat ettünk… Technika órán pedig minden bizonnyal kerülnek elő zöldségek. Nagyon ötletesek pl. iskolai egészségnapokon a zöldség-kiállítások, fantasztikus, mit ki lehet hozni egy fej salátából, káposztábál vagy épp’ a tökből, milyen venrsenyautó készülhet répából… De a halloweeni tökkel és ünneppel kapcsolatban a keresztény világ összefog, s teljesen helyénvaló—ha korlátozni nem is tudjuk, de legalább — felhívni a szülők figyelmét a problémára.

— Érdekes dolog, amikor egy más kultúrkör ünnepét próbálják meghonosítani jellemzően a kereskedők, saját hasznukat remélve. (Lásd pl.: Valentin-nap)

— Így van. A mi kultúránban ezen időszak lényege, hogy halottainkról tisztességesen megemlékezzünk, jelezve, hogy nem felejtettük el köztünk élt barátainkat, társainkat. Egy szál gyertyával az örök világosság fényét helyezzük el sírjukon, hisszük és reméljük, hogy az Isten országában tovább élnek. Ebbe bezavar ez a más jellegű ünnep, s a tiszta, Istentől jövő gondolkodás eltorzulhat egy okkult világ felé. A gyermekek tisztán, szépen elinduló gondolatvilága könnyen elfordullat ettől a tisztelet- és szereternyilvánítástól, eltorzulhat, ha ,,nyüzsgő” holtakat szimbolizáló jelmezekbe bújva ijesztgetik egymást, mesterségesen generálva az emberbe azt a félelmet, amire semmi ok. Hiszen a mi hitünk szerint az ember a halála pillanatában, az utolsó szívdobbanásakor az Istenhez kerül, hogy megítéltessen, a testét pedig örök nyugalomra helyezzük. A legfontosabb, hogy Isten országa nyitva áll előtte. Es ott nincs zombi, nincs sírból kiszálló ember eltorzult, véres arccal, fejében fej-szével —, amit sokan gondolnak szórakozásnak, viccnek. De a mi örömünk ne ebben legyen, hanem abban, hogy hiszünk az örök életben.

A képekhez: Azért van helye a mi ,,tökös” hagyományainknak is, nem kell őket egy kalap alá venni. Ám nagyon kíváncsiak vagyunk a véleményükre 🙂

Dobos Klára

(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)

További részek a sorozatból: – Világvége hangulatban? IDE KATTINTVA
– (Zarándok)út, ami visz IDE KATTINTVA