Levelezéssel kezdődő barátság

200 éve született két nagy költőnk, Tompa Mihály és Arany János, akiket barátságuk is összekötött.

Tompa Mihály 1817. szeptember 28., Rimaszombaton született (ma Szlovákia), Arany János pedig 1817. március 2., Nagyszalontán (ma Románia).

Kezdetben csak leveleztek, de már ezt is igaz baráti szinten, a legszemélyesebb gondolataikat, gondjaikat is megosztotva egymással.

Tompában azonban egyre erősebb lett a vágy, hogy szemébe nézhessen „annak az embernek, aki, hogy nagy költő, bizonyos”. Arany 1851-ben lett a nagykőrösi gimnázium tanára, ahol Tompa 1852 februárjában meglepte őt. Szép napokat töltöttek együtt, de Tompa rövidnek érezte ezt az időt: „Mégis a vágy oda menni ismét olyan nagy bennem, mint volt azelőtt; sőt sajnálom, hogy már megtettem az első legérdekesebb expeditiót s nem lehet ismét oda mennem” – írta egyik levelében. Arany 1855 augusztusában viszonozta a látogatást, családjával együtt vendégeskedett Tompa hanvai otthonában. Szép közös emlék maradt ez is, nagy kirándulásokat tettek a környéken.

Két kis levélrészlet:

TOMPA MIHÁLY levele ARANY JÁNOSNAK (Hanva, 1853. május 17.)

Édes jó barátom!

Már csak irok neked, mert ha azt várom, hogy minden bajaink elmúljanak, nem tudom, mikor olvasod soraimat… Vinni kell az embernek hivatalos foglalatosságit, s eljönnek az urak és dámák a templomba, imádkozni? Nem! Meghallgatni: szép praedicatiót mond-e a pap? Persze, a háznál akárhogy van a dolog, neki szép praedicatiót kell mondani. Eljönnek a szerkesztők verset kérni, szép, jó verset; és az embernek, ha az esze helyén nincs is bajai miatt, kell írni szép és jó verseket! Látogatók jönnek, boldog mosolygó képpel, és az embernek mulattatni kell őket, ha az ördög elviszi is. Ez jelenleg az én életem…

Igaz barátod: Miska

ARANY JÁNOS levele TOMPA MIHÁLYNAK (Nagykőrös, 1854. Augusztus)

…részint az érettségi vizsgákhoz tartozó utómunkálatok, részint egyéb dolgaim úgy elvették tőlem a szünnapokat, hogy menetelre ez ideig nem is gondolhattam; hiányzott főleg a pénz, melyre úgy akartam szert tenni, hogy a vacatio elején írjak valamit – de a miből ez ideig semmi sincsen. Hozzá még, hogy épen most „nap alatt”, azaz függőben vagyok, ne hagyjam-e itt ezt a drága Kőröst, minthogy meghíttak Szalontára, algymnasiumi tanárnak ugyan, de sokkal jobb fizetésre, mint itt van… Igazán én nem tudom mit tegyek: Ne hagyjam-e ide Nagy Körösnek fényét, Szalontán keresve az életnek kényét… Látod mily szépen tudok még verselni!

Igaz barátod: Arany János