Szimfonikus installáció kórusra és 100 gramofonra
– Hommage á Kodály Zoltán –
Girolamo Deraco korábban nyolc másodperces operájával lepte meg a Bartók Plusz Operafesztivál operaíró versenyét. 2017-ben pedig száz gramofonra komponált zeneművet, Kodály Zoltánnak ajánlva. Kisvideónkban ennek a kortárs zenei kísérletnek a jellegéből, a koncert hangulatából adunk ízelítőt. Az előadásról cikk a videó alatt olvasható.
Kapcsolódó videó: Pápákak is készült gramofon IDE KATTINTVA
A 2016-os Bartók Plusz Operafesztiválról: Jézussal szeretnék sétálni – Blues, Big Daddy Wilsonnal IDE KATTINTVA
Girolamo Deraco korábban nyolc másodperces operájával lepte meg a Bartók Plusz Operafesztivál operaíró versenyét. A 2017-es fesztiválra is hozott egy különlegességet: Dél-Olaszországban rátalált egy gyűjtőre, akinek száz gramofonja van, s rávette, hogy szállítsák a gyűjteményt Miskolcra. A színházat így ellepte két kamionnyi – a 19. század végéről és a 20. század elejéről származó – gramofon. Tulajdonosuk, Giuseppe Nicoló élvezetes tárlatvezetéseket is tartott az érdeklődőknek, kiemelte a különleges darabokat, (pl. azt, amelyiket királynők és pápák számára gyártottak), s óriási lemezgyűjteményéből is elindult néhány, jellegzetes sercegő hangot adva…
Deraco pedig komponált egy közel 40 perces művet, amely megszólal ezen a száz gramofonon: nyomtattatott 100 db ilyen lemezt, amelyeket a karmesteri intésére száz ember indít el, s az indítók fele kórusként is közreműködik a produkcióban.
– Képzeljenek el egy leeresztett színházi függönyt, melynek szétnyílása után nem egy hagyományos, hanem száz gramofonból álló zenekar válik láthatóvá. Ez sokkolóan látványos dolog. Erre gondoltam, amikor megálmodtam ezt a művet – mesélte a komponista. – De hogyan tudnánk felhasználni ezt a száz gramofont? – gondolkodott el, majd abból indult ki, hogy manapság mindent digitalizálunk, tehát érdekes lehet megfordítani a folyamatot: számítógépen megalkották a hangokat, majd a gramofonok segítségével analóggá alakították vissza…
Zenei puzzle a csíkos kottából
Cser Ádám karmester mutatta be annak idején a 8 másodperces operát, már akkor megismerte Girolamo Deraco kísérletező személyiségét. Mikor ránézett a gramofonkoncert kottájára, azt látta, hogy nem látott még ilyet: track1 track 2… stb… jelezték a fekete csíkok, melyeket egy akármilyen profi kottaolvasó sem tud kiolvasni. Így igazából csak a próbán szembesültek a darabbal, ott rakták össze egységenként, mint egy puzzle-t.
– Ezek halk hangszerek, melyeknek nagyon személyes hangja van. Mindegyik egyéniség, ha nincs kedve, hát nem szólal meg. Úgy kell bánni velük, mint egy hímes tojással. Ebből adódóan a próbafolyamat nagyrészt gramofonhasználati továbbképzés volt – mondta, majd így ajánlotta a művet a hallgatók figyelmébe: Nagyon halk, nagyon meditatív, ,,elgondolkodós” mű, nem egy bombasztikus DJ mutatvány. Halljuk, ahogy recsegnek picit a lejátszók, halljuk, hogy a lemezen elindul valamilyen hang, melyek összerendeződnek, s less belőlük egy elnyújtott, hosszú, meditatív gondolkodás. A szerző Kodálynak ajánlotta szerzeményét, aki maga is használta felvételek készítésére a gramofont, és életében nagyon meghatározó volt, hogy hangfelvételeket tudnak reprodukálni. Ez segítette a zenei élet fejlődését is. Girolamo Kodály-harmóniákat használ, de egy kétmásodperces harmóniából nála 40 másodperces lesz. Időt ad, hogy átgondoljuk az egésznek a finomságait, dramaturgiáját, hogy mi is az, ami megszólal. A jól ismert pentatóniákból és a népdalkincsünkből is beépül egy-két idézet. Minden apró szegmensére és pillanatára lehet figyelni, mert halkan és hosszan történik, át lehet érezni egyfajta érdekes, fura, régies atmoszférát.
Az 50 tagú kórus olasz karnagya szerint a szólamok átúsznak egymásból, mindig változik egy picit a harmónia. A legtöbbje marad a szólamoknak, csak mint egy kaleidoszkóp, amit kicsit elfordítunk, a szivárvány minden színében tündököl, s kicsivel mindig tovább megy ezen a színrózsán.
A mű leírásából:
Koncepció és zene: Girolamo Deraco
Hangmérnök: Alberto Maria Gatti
Lemezek restaurátora: Alberto Gaetti
A gramofonokat kölcsönözte: Giuseppe Nicoló
Karmester: Cser Ádám
,,A PHONE’ egy installációs zenei performansz, amelyben a nagyrészt számítógép alkotta digitális hangokból újra analóg hangok válnak. A visszaalakítás, azaz a hangok reprodukciójának mechanikus eszköze egy klasszikus hanglejátszó készülék, a gramofon. Az évszázados technika segítségével válik lehetségessé, hogy a mesterségesen előállított hangot valódi, élő hangként mutassuk be.
A zenei kísérletben száz gramofon szólaltatja meg azt a száz darab előre nyomott és sokszorosított (78-as) bakelitlemezt, amelyre a digitális hangot rögzítették. A digitálisból analóg hanggá átalakulás az előadás hallgatósága előtt történik meg. A projektben felhasznált zenei kompozícióból egy olyan zenei hang-tér jön létre, amelyet korábban senki nem hallhatott…
A PHONE’ szövege az olasz ábécé öt magánhangzójának használatán alapul – azokon a magánhangzókén, amelyek lehetővé tették magának az operának a megszületését. Ez a választás lehetővé teszi a magánhangzók „hangspektrumának” a tanulmányozását, amely így túlmutat beszédhangi jelentésükön, azzal a szándékkal, hogy ezt a sajátosságot mint kifejezésmódot alkalmazhassuk. Keresünk egy „lelkiállapotot”, egy hangzó gesztust, amely ékesszólóbb beszédhangbeli jelentésénél…”
Dobos Klára
(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)