Jegyzetek a párizsi Olimpiához

,,Számomra az aréna olyan, mintha templomban lennék. Nem énekléssel dicsőítek, hanem a lábaimmal, melyek átugorják a lécet.”

Csodaszép eredménnyel zárta a 2024-es olimpiát a magyar csapat, büszkék lehetünk rájuk! A szervező franciák azonban nem annyira lehetnek büszkék nemzetükre a botrányos megnyitó alapján: még a francia katolikus püspöki konferencia is kikérte magának a vallásgyalázást.

Az Utolsó vacsora transzvesztitákkal történt ábrázolása nagy port kavart. Az olimpia szervezői a nagy nyomás hatására bocsánatot kértek. Később a főrendező cáfolta, hogy a Leonardo-festmény lett volna a minta, s ha ez igaz is (bár nem valószínű), lássuk be, azért némi – gyanúsan tudatosan becsúsztatott – áthallás mindenképpen adódott… Hiszen ha nem így lenne, nem háborodott volna fel annyi ember, egyházi – de még világi – szervezet is. (A ,,sima” lmbtq-érzékenyítés, az olimp – vagy bármilyen – prájd már sajnos az egyházat se nagyon készteti megszóla- lásra). A bibliai téma, a kereszténység egyik legszentebb pillanatának megcsúfolása beszennyezte az olimpiai eszményt.
,,FACEBOOK-KATEKÉZIS”
– Ez már a pokol kapuja. Tudatlanságukban azt nyitogatják, feszegetik… – olvashattuk a facebookon.
– Ez nem olimpia, hanem sátánista találkozó.
– A Szajnán úszó végtermékelemek megkoronázták a mindent lehet baljós üres-pompáját, a szabadság szabadosságát, az egyenlőség értelmét vesztettségét, a sunyi vallástiprást…

– Ez a megnyitó az ízléstelenség és a megbotránkoztatás netovábbja volt.
– Tobzódik a sátán… Ez egy lepusztult, haldokló társadalom halálhörgése…
– Ez a sátáni tobzódás belém bátorságot önt… Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat!!!!
– Sötét idők járnak… Imádkozzunk, imádkozzunk… A hitben hűnek maradni –, nincs most ennél fontosabb! ????✨
– Én toleráljam őket, de ők nem tolerálnak engem?!
– Addig játszanak, míg el nem pattan a húr az Égben: jajj, mi lesz, ha Isten haragját veszik magukra?!
– Tömény LMBTQ propaganda, még jó hogy csak az eső esett, és nem szakadt rájuk az Ég!
,,Jézussal ugrom…”
… Talán éppen ez a durva nyitás tette lelkiismereti kérdéssé sok hívő sportoló számára, hogy ne tartsák magukban hitüket, ne maradjanak ,,négyszemközt” az Istennel, hanem tanúságtételt fogalmazzanak meg a világ felé. Olykor óvatosabban – hiszen a ,,játékokról” tiltva vagyon a keresztény jelképek alkalmazása, olykor meg egészen látványosan. A korábbi olimpiákon is sokan adták jelét Égre tekintésüknek, de mintha most még többen lettek volna. Könnyfakasztóan jó érzés volt látni egy-egy látványosan, nagy gesztusok- kal kivitelezett keresztvetést, de megható pillanat volt az is, mikor a magasugrás második helyezettje egy kis cetlit tartott a ,,meghökkent” kamerába, hogy ,,Jézussal ugrom”… Persze olyan gyorsan elkapták a képet, hogy csak a Jesus szó tűnt fel, de lányomnak valahogy sikerült visszakeresni a jelenetet… Ő talált rá arra a videóra is, ahol egy zongorás teremben összegyűlve egynéhány sportoló hittel, jókedvvel, dicsőítő énekeket dalol.
– Egy brazil gördeszkás, Rayssa Leal mikor bemutatták, jelbeszéddel idézte a Szentírást: a János 14:6-ra utalt, amely azt mondja, hogy ,,Jézus az út, az igazság és az élet”.
És sorjáztak a nyilatkozatok:
Egy ausztrál atléta szép gondolata: ,,Számomra az aréna olyan, mintha templomban lennék. Nem énekléssel dicsőítek, hanem a lábaimmal, melyek átugorják a lécet.”
– Ki a példaképed? – kérdezték Rába Dániel kalapácsvetőt. – Jézus Krisztus! – szólt a válasz…
– A teniszező Novak Djokovic az egyik meccsén magasra emelte a nyakában lógó keresztet…
– Dél-Afrika aranyérmes úszója, Tatjana Smith pólóján az őt segítők szerepelnek: ,,Isten-Jézus-Szentlélek”…
– A férfiak 20 km-es gyaloglásában ezüstérmet nyert brazil atléta, Caio Bonfim hangsúlyozta: ,,Jézushoz tartozom”…
– Az úszásban ezüstérmes brit Adam Peaty elmesélte, hogy lábtörése után és a magánéleti gondjai miatt depresszióba esett, az alkoholhoz nyúlt, mert teljesen le akart zsibbadni, hogy semmit se érezzen, s végül a hit fénye vezette ki a sötétségből.
– Az olimpia másik csúnya botránya, hogy a magát nőnek valló, ám férfierővel bíró algériai bokszoló két nagyobb ütéssel úgy kiütötte olasz versenytársát, hogy az térdre rogyott, sírva fakadt és kiabálta: ez igazságtalan. Hámori Luca pedig a meccsük előtt ezt mondta: ,,Mit is tehetnék? Nem futamodom meg! Bízom Istenben, mert ha azt akarja, hogy nyerjek, akkor nyerek.’’… Az arany végül a túl erős ,,nőé” lett, ami tényleg megcsúfolása a női versenysportnak.
– A torna egyéni összetett döntőben 9. helyet szerzett Mészáros Krisztofer:
,,Nagyon boldog vagyok, tényleg minden gyakorlatomat meg tudtam csinálni… Nem elérhetetlen, hogy 2028-ban felérjünk a dobogóra. Addig még van idő, lesz rengeteg EB és VB, ahol bizonyíthatok. Tulajdonképpen végig nagyon nyugodt voltam a döntő alatt. Hívő emberként mindent az Úrra bíztam.”
– Bőhm Csaba öttusázóval a 777 ri-portere beszélgetett korábban, ebből is érdemes idehozni egy szép gondolatot: „Isten szerintem akkor segít, amikor az ember elmegy a végsőkig, ha a határaimat feszegetem, és ha fáj, akkor is továbbmegyek… Amikor elbuknék, amikor már vége lenne a teljesítőképességemnek, Isten akkor mondja, hogy jól van „kicsi”, akkor én most átveszem. Ez a mi feladatunk szerintem, hogy elmenjünk a teljesítőképességünk határáig, onnantól pedig rábízzuk Istenre ezt az egészet.”
– S bár a brazil szörfösöknek nem engedélyezték, hogy olyan deszkákkal versenyezzenek, melyeken a riói Megváltó Krisztus szobrát idéző rajz látható, de már azzal is tanúságot tettek, hogy erről hírt adtak.
Kézen fogva Isten országa felé
– Ez nem az érzékenyítésről szól, kőkeményen beleszálltak a keresztények lelkivilágába, s ez nem tolerálható – mondja a megnyitón történtekről Makkai László pasztorálpszichológus atya.
– Azt gondolják, ma a keresztény szimbólumokat lehet gyalázni – míg a másik oldalról tiltott a használatuk. Egy Leonardo da Vinci festményből nem lehet gúnyt űzni! Az utolsó vacsora, az Eucharisztia alapítása a legszentebb dolog a Szentírásban, és a húsvéti események legszebb része, mikor Krisztus itt hagyja önmagát. Ebből gúnyt űzni túlmegy a tolerancia határán, nem lehet hagyni, hogy az értékeinkbe belegázoljanak! Mind az Európai Unió, mind Magyarország alaptörvényében benne van, hogy senkit nem lehet hátrányosan megkülönböztetni vallása, faji hovatartozása, nemzetisége miatt… Lehet, hogy a szervezők ezen jót kacagtak, de milliók fejtették ki nemtetszésüket. Még muszlim vezetők is felszólaltak, akik Jézust prófétának tekintik, mi meg megváltónknak és életünk Urának… Azt gondolom, imádsággal és tanúságtétellel helyre tudjuk állítani annak az értékét, amiben hiszünk.
– Ezért is volt jó látni a sok hitvalló sportolót…
– Igen, nyakukban kereszttel, égre emelt tekintettel, keresztvetéssel stb. nagyon sok sportoló vall a hitéről, több, mint gondoltuk volna. Nagyon szeretem a teniszt, ezért Novak Djokovicot emelném ki, aki azt nyilatkozta, hogy először keresztény, és másodszor sportoló… De az az igazán szép, hogy ha egy hívő sportoló nem nyer éppen, attól a hite még nem rendül meg.
– A szervezők nagyot rúgtak a kereszténységbe ezzel az LMBTQ-propagandával…
– Ennek nem lenne helye az olimpián! Ha kitiltják a keresztény szimbólumokat, miért kellene tűrnünk, hogy másféle ,,másság” megjelenhessen?! Hogy ilyen gyalázat még egyszer ne forduljon elő, ahol tudunk, fel kell szólalnunk, ta- núságot kell tennünk az értékrendünk erősítéséért, kiállni értékeink mellett. De talán a legszomorúbb, hogy van ebben valami sátáni: valamit bemutatnak, ,,elültetnek”, beszélnek róla, felkeltik az érdeklődést az emberekben, akik aztán rákeresnek az LMBTQ-ra, s ameddig ez téma, addig igazából ingyen reklámot csinálunk ennek az egész undormánynak…
– Szabad azért imádkozni, hogy ezekkel az emberekkel kicsit ,,beszélgessen el” a Szentlélek, segítsen a megtérésükben?
– Igen, kell ezért is imádkozni! De hiszem, hogy a Jóisten a maga tempójában mindenféle szinten igazságot szolgáltat. Nem azt mondom, hogy bosszúálló Istenünk van, de hogy igazságot fog szolgáltatni, abban biztos vagyok… És ha igaz, hogy Párizs sötétségbe borult, és csak egyetlen templom fényei látszottak, akkor az Úristennek van humora, és megmutatta, hogy mi a véleménye erről az egészről. Az egyetlenegy világosság Jézus Krisztus, minden más csak sötétség, bűn… A Sacré Cœur, vagyis a Szent Szív-bazilika a város legmagasabb pontján, a Montmartre-on, a Mártírok-hegyén áll, ahol meghalt hitéért Szent Dénes, Párizs első püspöke.
Az összeállítást készítette: Dobos Klára

Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981. Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot