Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből –
s a képhez íródott gondolatai:
„Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem! Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.”

„Íme, hitünk szent titka!” – hangzik el a szentmisék alkalmával a konszekráció után, s válaszolják a templomban jelenlévő hívek: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz!”
Mi is ez a szent titok? Nagycsütörtök estéjén megemlékezünk az Oltáriszentség alapításáról, amikor is Jézus a kenyeret és a bort saját testévé és vérévé tette. Katolikus embernek ezt nem kell magyarázni… vagy mégis?
Annyiszor feltettem magamnak is a kérdést: Mit jelent számomra az Oltáriszentség?

Az elsőáldozás előtt hittanból megtanultuk, amit a témáról lehetett. Mégis sokat gondolkodom: tényleg hitünk szent titka?
Ma is megismétlődik minden szentmisében a Csoda, ami az utolsó vacsora asztalánál történt: a kenyér és a bor Jézus testévé és vérévé válik. Ezt csakis hittel fogadhatjuk el, mert ahogy a nagy skolasztikus teológus, Aquinói Szent Tamás gyönyörű himnuszában énekeljük:
„Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!
Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.”
Az emberi értelem nem foghatja fel, hogy liszt és víz keverékéből sütött ostyában miként lehet jelen a második isteni személy, testével, lelkével, istenségével, emberségével, egészen és osztatlanul mindkét szín alatt –, idézve a katekizmus szavait. „Istennél semmi sem lehetetlen!” – olvassuk Lukács evangéliumában. Ezt csakis hittel tudjuk elfogadni, s hogy ez miként lehetséges, azt talán Szent Pál, a nemzetek apostola válaszolja meg ne- künk: „A hit hallásból ered!”
Minden szentmisében Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait halljuk: „Vegyétek és egyétek, ez az Én testem, mely értetek adatik!” illetve „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe…” Ezeket a mondatokat hallották az apostolok is, s miután a Mester létbe hívja a papság szentségét, a megalakult Egyház – mint Krisztus titokzatos teste – azóta is hűséges az Úr „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (1Kor 11, 24) parancsához.
Ezt a mondatot halljuk mi is a szentmisék alkalmával a fölszentelt pap ajkáról, és hittel kell vallani: Jézus valóságosan jelen van a kenyér és a bor külső formája mögött. Fontos, hogy ne csak imádjuk, hanem táplálkozzunk is az Oltáriszentségből. Mert ahogy a Mester tanítja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.” (Jn 6, 56-57)
Ez valóban hitünk szent titka. Ennél nagyobb ajándékot nem kaphatunk, hogy Jézussal megerősödve léphetünk ki a templom megszentelt falai közül a világba, ahol megvallhatjuk Őt az emberek előtt, hogy majd Ő is megvalljon minket a mennyei Atya előtt.

További részek a sorozatból: – Csodás isteni jelenlét ITT
– Sétáljunk át a lelki hídon ITT
– A tornász és a focista ITT
– Gonzaga Szent Alajos IDE KATTINTVA

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.