,,Megszólaló” szentképek – Hitvallás gyászjelentéssel

Egy lap Bukovenszki Zoltán atya szentképgyűjteményéből, –
s a képhez íródott gondolatai:

(Képünkön: Sík Sándor gyászjelentője)

Mindenkinek vannak halottjai. Ki hamarabb, ki később tapasztalja meg azt az érzést, ami egy szeretett személy elvesztését jelenti…

A gyászt mindenki másként éli meg. Van, aki hamar túlteszi magát rajta, van, aki magába fojtja s van, akinek évek kellenek, hogy elengedje halottját.
A gyászt senki nem kerülheti el, s igazából nem a fekete ruha viselése tesz minket gyászolóvá, hanem a szívünk, ami láthatatlanul, de annál sajgóbban fáj, minél közelebb állt hozzánk az, akit elveszítettünk.
Sokszor elmondom temetések alkalmával, hogy a keresztény ember gyásza annyival könnyebb azok gyászánál, akiknek nincs, vagy kevés a hite, hogy a hívő ember a feltámadásba vetett hitbe kapaszkodik.
Ritkán volt alkalmam társadalmi temetéseken részt venni. Be kell vallanom, nagyon szívhez szóló gondolatokat hallhattam, de nem szóltak másról, mint hogy az életnek vége és nincs tovább. Ezeket a gondolatokat még növelik azok a zeneszámok, melyeket sajnos szinte rendszeresen hallok az általam vezetett temetési szertartásokon is, pedig pontosan egy temetés alkalmával kell legjobban reményt adni a gyászolóknak, s nem még jobban növelni a fájdalmat. Érdekes módon ez a kettősség megjelenik a gyászjelentőkön is.
Temetők kapuin, templomok hirdetőtábláin gyakran látunk gyászjelentőket. Általában egyszerű kivitel, száraz adatok. Az elhunyt neve, a temetés helye, időpontja, egy idézet, s a vallási rítusnak megfelelő szimbólum… A régi gyászjelentők a mai kor embere számára talán furcsának látszanak. Gyűjteményemben találhatók nagyon érdekes gyászjelentők, melyeket áthat a három isteni erény:
A hit. A sorok az Istenben való békés elnyugvásról, feltámadásról, az elhunytért való imádságról szólnak.
A remény. A feltámadást és az örök életet bibliai idézetek, könyörgések hirdetik.
A szeretet. Az elhunytat ábrázoló fotó és életút leírása, legtöbbször szentképpel díszítve, imakönyvek lapjai közé téve tanúskodnak erről a fontos erényről, mert minden ember addig él, ameddig emlékeznek rá – és imádkoznak érte.
Nézem az albumba tett gyászjelentőket, s rádöbbenek, hogy ezek a lapok egyben hitvallások is. Hitvallások a krisztushívő ember feltámadásba vetett hitéről.
Hitvallás a rokonságtól, akik készíttették, s elküldték sokaknak, nemcsak mint értesítést, hanem felkérést az elhunytért való imádságra. Hitvallás azoknak, akik éveken át imakönyvükbe téve megemlékeztek az elhunytról, kezüket imára kulcsolva elimádkozták érte a lapon olvasható imádságot.
A november minden évben – a kor előrehaladtával – egyre több arcot idéz fel, akik már befejezték földi pályájukat. A gyertyák és az emlékezés virágai mellett fontos imádkozni értük, hogy Isten bocsássa meg nekik életük minden hibáját, nekünk pedig adja meg a kegyelmet, hogy ha mi is átlépjük a földi élet küszöbét, Isten akaratában megnyugodva, emberrel megbékélve, felkészülten foglaljuk el azt a lakóhelyet, melyet Jézus készít számunkra.
Éljünk úgy, hogy legyen valaki, aki értünk is elmond egy imádságot, porladó csontjaink felett, a feltámadás hitében és az örök élet reményében.

További részek a sorozatból: – Mai szentferenci feladatok ITT
Könny és vér – IDE KATTINTVA
– Bútól aszok, epedek… IDE KATTINTVA

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot ? –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.