Versekkel a békéért 3.

Legyél a béke követe címmel rendeztek szavalóversenyt Miskolcon, melynek egyik 3. helyezettje Varga Borsika lett, Lackfi János: Vörösmarty Kijevben c. versével. A másik 3. helyezett pedig Simon ElődReményik Sándor: Templom és iskola című versével.
Szeretettel ajánljuk:  – Beszámoló a rendezvényről ITT
– A 2. helyezettek szavalatai ITT
– Hortai Rita, a verseny főszervezőjének szavalata – Reményik Sándor: Üres templomban ITT
Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot ?

A VERSEK ITT OLVASHATÓK:

Reményik Sándor: Templom és iskola
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 
Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülőjé szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 
E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 
A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 
Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükbe biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
 
1925

Lackfi János: VÖRÖSMARTY KIJEVBEN

Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Szájmaszkok fennakadva bokrokon.
Személyi számok éltek hangyabolyban:
Billentyűzet sírt, pixel pattogott,
Neten harag dúlt, és nem józan ész,
S a béke békaként terpeszkedett
A Covid-kifacsarta föld fölött.
Már mindannyian tervezgettük nagyban,
Hogyan lesz majd, ha a válság lecseng.
Ünnep volt kávézóteraszra ülni,
Hadonászni, dumálni boldogan.
Öröm s remény, mint idétlen ikerpár
Szent libikókán egyre fel-le járt,
Csacsogtak közben, kacarásztak folyton,
Hogy lesz már zumba, táncház, fitnesz is.
A szó: KÖZÖSSÉG, mély lett és magas,
S főként tartalma van, maszlag helyett.
Visszatartotta lélegzetét a szél,
De csak hogy aztán fújjon istenest.
És lett vihar. Jött a Véreskezű,
Embersorsok gurultak a metróba,
Emberlábak lépnek határ felé.
Amerre járt, a füvet kitaposta,
Szlogenek szólnak emberszó helyett
S égre meredve áll a nagy toronyház,
Közepén bamba lyuk csodálkozik:
Kiégett emberi lakások odva.
Még meddig kell fegyvernek szólnia
Megbeszélhető vélemény helyett?
Iszonyút csókol bomba a betonba,
Felszaggat aszfaltot, korlátokat,
Repülőraj úszik ijedt szemekben:
És úgy rakodnak véres testeket,
Mint szőnyeggurigákat a platón.
Tavasz lenne, de dermeszt mind a hír.
A föld ragyás lett:Kráterekkel csúfítva fásult arca.
Elrémült, hogy miféle sarlatánnal
Kezeltette ápolt ábrázatát,
Állati-emberi erő tépte-zúzta
Kortárs művet idéző roncs-húsát,
Mely utcán tátong leplezetlenül.

Ha vége lesz, jönnek aszfaltozók,
Megold mindent egy városrendezés,
Balkonládák kínálnak száz virágot,
Őótolva légnyomás-kitörte üvegek.
A hullaszagot kölnivel locsolják,
És újraindul a bulinegyed.
Csak lyukak lesznek a statisztikákban
Apa, báty: hús-vér emberéletek.