Költői gyermeklélektan 1.

Gyermeklélektan költeményeken keresztül – a sorozatból kiderül, hogy a poéták pszichológusokat meghazudtoló bölcsességgel közelednek e témához… – Dr. Hortai Rita gondolatai

Ahogyan próbálkozunk gyermekeink lelkéhez közelebb jutni, őket jobban megérteni, úgy jutunk egyre nagyobb felismerésekre saját életünk történetében. A teljesség igénye nélkül csak egy-egy lépést ragadtam ki életútjukból és talán a mi személyiségünk fejlődéséből is.

Már a házasélettel – nem együttélésről beszélek! – kialakul az elköteleződés, felelősségvállalás, mély kölcsönösség, alkalmazkodás egymás iránt s így az „én”-központúság fokozatos megszűnése előkészíti az új szakaszt a kis család életében.
Felfelé nézve
Egyre kevesebben vitatják, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Ekkor már csak előre és felfelé szabad nézni, mert ha a két szülő kapcsolatában a Jóisten is jelen van, akkor a gyermekvállalással kapcsolatos nehézségek édes teherré szelídülnek.

El kell ismernünk, ha akarjuk, ha nem, érzelmi változásokat, indulatokat, feszültségeket élünk meg az áldott állapot hónapjai alatt. Az „én”-központú életvitel átalakulása, anyagi biztonság megbillenése, női test- és szerepváltozások stb. frusztráltságot vonhatnak maguk után. Saját erőnkből, szakkönyvekből, internetről szerzett ismeretekből próbálunk megfelelni az elvárásoknak.
,,Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. / Akarsz, egetostromló akarattal – / S a lehetetlenség konok falán /  Zúzod véresre koponyád. / Azután elalélsz. / S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.”
Persze, már visszanézve – ismereteink birtokában – milyen egyszerű lett volna mindent a Jóisten kezébe letenni, mindenben ráhagyatkozni. A felkészülésben haladni a bizalom, a szeretet és az öröm útjain és az Ő megerősítését kérni.
,,Akkor – magától – szűnik a vihar, / Akkor – magától – minden elcsitul, / Akkor – magától – éled a remény. / Álomfáidnak minden aranyágán / Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. / Ez a magától: ez a Kegyelem. (Reményik Sándor)
Az első gyermek megszületésével a szülők már nem csak egymásért élnek, hanem együtt élnek a gyermekért, tovább nő bennük a „másokért is élni” képessége. „Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.” Antoine de Saint-Exupéry
Azt az érzést, ami fokozatosan kialakul az édesanyában, a féltés, a ragaszkodás, a gondoskodás a még megfoghatatlan „csoda” iránt, azt Ő adja!
„Az ember spirituális lény, a természetéből adódóan nyitott a nála többre, a végtelenre”!
Beney Zsuzsa Hogyan vártalak?
Azt kérdezed tőlem, hogyan vártalak? / Mint az éjszakára fölvirrad a nap, / mint a délutánra jő az alkonyat, / mint ha szellő jelzi / a förgeteget – / ezer pici jelből / tudtam jöttödet. // Mint tavaszi reggel / a nap sugarát, / fagyos téli este /  jégcsap csillagát, / mint az alma ízét, / tejet, kenyeret – / pedig nem is láttalak még, / úgy ismertelek. // Mint a fény az árnyat, / záport a virág, / mint patak a medrét, / madarat az ág, / mint sóhajos nyári éjjel / a fák az eget – / mindenkinél jobban / téged így szerettelek.
Nagybetűs CSALÁD
A pici megszületésével mindenki gazdagabb lesz. A szülők élete nemcsak mennyiségileg lesz mozgalmasabb, hanem minőségben is megsokszorozódik, ezért szoktam én a CSALÁD-ot csupa nagybetűvel írni! Olyan lelki és erkölcsi többletet kapunk ebben az élethelyzetben, amelyben elviselhetővé, sőt „örömtelivé” is válhatnak a nehézségek. A születéssel befejeződik az ember méhen belüli, embrionális, magzati fejlődése és kezdetét veszi a méhen kívüli fejlődés, amely a felnőttkor eléréséig, majd később a halálig tart. A születés utáni élet több szakaszra osztható, amelyek sajátos biológiai és pszichés tulajdonságokkal jellemezhetők, melynek során hol mennyiségi, hol minőségi változások dominálnak.
Együtt rezdülő lelkek
A személyiségfejlődés első szakasza a csecsemőkor, ami a kötődés, a bizalom, eseteként a bizalomvesztés időszaka. Az, hogy milyen Istenképet alakítunk ki majd gyermekünkben, egészen erre a korai szakaszra vezethető vissza, függ attól, milyen a mi spiritualitáshoz való viszonyunk. A mindennapi „ajándékokban”, amit a kicsi ad, felfedezhetjük a Jóisten segítő szeretetét. Persze van, mikor ezek az „adományok” kicsit fárasztóak és bosszantóak – az új feladatokkal saját szükségleteink is háttérbe szorulnak –, de ennek elfogadása a mi fejlődésünket, épülésünket is szolgálja. A megfigyelés, megértés, gondoskodás, a biztonság kialakítása egyre gyarapodó adományai személyiségünknek. Kezdetben különösen az édesanya és a kis újszülött között bontakozik ki valami különleges – lelki rezdüléseket is fogó – kapcsolat.
Gárdonyi Géza: Mikor a gyermek…
Mikor a gyermek gőgicsél, / az Isten-tudja, mit beszél! / Csak mosolyog és integet… / Mit gondol? Mit mond? Mit nevet? // S mint virággal az esti szél, / az anyja vissza úgy beszél, / oly lágyan és oly édesen… De őt sem érti senkisem. // Hogy mit beszélnek oly sokat, / apának tudni nem szabad: / Az égi nyelv ez. Mély titok. / Nem értik, csak az angyalok.

Szeretettel ajánljuk: – Pósa Lajos: Szeresd a gyermeket ITT
– Reggeli ima – Napfelkeltében, gyermekhangra 
– Fohász Szent Antalhoz – gyermekeinkért IDE KATTINTVA

Ha tetszett, megköszönjük, ha használja a MEGOSZTÁS-gombot ? Ha teheti, kérjük, támogassa lelki elmélyülését és sajtóapostolkodó igyekezetünket a lap megrendelésével, megvásárlásával. Köszönettel fogadunk adományokat az Új Misszió Alapítvány számlájára: OTP Bank, 11734004–20394981