A rózsafüzér hónapjában – a naponta érkező riasztó hírek kapcsán – erőt adhat felidézni olyan eseményeket, amikor a közös ima, különösen a rózsafüzér ereje csodás módon megváltoztatta a történelem menetét. Ilyen a Fülöp-szigeteki rózsafüzéres forradalom: 1986-ban Manilában a csuklójukon rózsafüzért viselő embertömeg békés úton próbálta elérni Marcos elnök távozását. Amikor a diktátor kiadta a tűzparancsot, egy csodás szépségű, fénynyalábtól övezett hölgy jelent meg az állig felfegyverzett katonák és a rózsafüzért imádkozó tömeg előtt. Ez megakadályozta a vérontást, Marcos elnök pedig másnap elhagyta az országot.”

Dobos Marianne: Három millió ember az utcán

„A diktátor elhatározta, hogy választásokat ír ki. Csalni szándékozott, és kihirdette saját győzelmét. Azt remélte, hogy ezzel a demokratikus gesztussal kibékíti az amerikaiakat, akik igen érdekeltek Fülöp-szigetek békéjében, ahol haditámaszpontjuk volt.

Úgy szintén káoszt akart teremteni az ellenzék csoportosulásai között, akiknek sok jelöltjük volt. De azt nem látta előre, hogy az ellenzék élén nem politikus, hanem egy háziasszony áll – amint mondta magáról Corazon Aquino. Ő az összes ellenzéki csoportosulást egyesítette, sőt mi több, az egész népet magával ragadta.
A diktátor a tervének megfelelően a választásokat meghamisította. A fülöp-szigeteki Püspöki Konferencia elítélte ezt a fellépést. Az eredmény kihirdetése után, 1986 februárjában Pounce Enrile védelmi miniszter és Fidel Ramos tábornok, általános vezérkari helyettes egy maréknyi katonával elfoglalta az Aguinaldo erődöt, ahol a védelmi Minisztérium székelt. Ramos és Enrile csalással és sokévi hatalmi visszaéléssel vádolták Marcost.
A diktátor elhatározta, hogy a lázadást erővel elfojtja. Akkor történt valami, amit a mai napig nehéz megérteni.”
Nehéz megérteni! Jó lenne mégis megértenünk! Megértenünk, és tanulnunk abból a történetből, amelyet közel tíz esztendővel később 1995 januárjában, a Fülöp-szigeteken tartott Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából így idézett fel emlékeiből Jamie Sin. A Wyszyński bíboroséhoz mérhetően, és hasonlóan rendkívül nagytekintélyű főpap, aki az események, tevőleges résztvevője volt:
„Marcos visszaélései azt eredményezték, hogy százötvenkét katona megtagadta az engedelmességet, ez viszont az alkotmány értelmében árulásnak minősül. A diktátor kiadta a parancsot, hogy a katonák huszonnégy óra leforgása alatt adják meg magukat, és ultimátumot adott: ’Ha nem vetitek alá magatokat parancsaimnak, le lesztek lőve.’ Amikor tizenöt óra elteltével a lázadók továbbra is kitartottak, feleségeik odajöttek hozzám, és arra kértek, hogy csináljak valamit, mert ha semmi sem változik, özvegyek lesznek. Tudtam, ha lépéseket teszek Marcos ellen, nemcsak az ő haragját vívom ki, hanem nyílt konfliktust is előidézek közte és az Egyház között. Mit tegyek? Múltak az órák, s vele együtt az ultimátum határideje is.
Telefonáltam akkor a három manilai kontemplációs rendbe, és azt mondtam: ’Nővérek, hagyjátok el mindnyájan celláitokat, menjetek a kápolnába, böjtöljetek – megígérem, hogy én is böjtölni fogok – és imádkozzatok, mert a helyzet igen veszélyes.’ A nővérek órákon keresztül a kápolnában voltak és kitárt karokkal énekelték a Kyrie eleisont. Azt gondoltam: itt az idő az emberekhez fordulni. Ezt tettem a katolikus Radio Veritas közreműködésével. Azt mondtam akkor Manila lakosságának: ’Kérlek, gyertek ki otthonaitokból, mert meg kell mentenünk ezeknek a katonáknak az életét.’ Nem egészen fél óra alatt több mint két millió ember volt az utcán. Körülvették az Aguinaldo és a Crame erődöket, ahol a lázadó katonák voltak.
Marcos megparancsolta akkor Sutello tábornoknak, hogy küldjön öt helikoptert, melyeknek bombákat kellett volna ledobnia és szétoszlatni a tömeget. Amikor a helikopteresek a helyszínre érkeztek, a pilóták a felhőkön keresztül meglátták az élő keresztet. Letettek a bombázásról, és leszálltak.
A helikopterek leszállásának helyén található ma a manilai EDSA kegyhely. Itt az útkereszteződésben gyűltek össze azok az embermilliók, akik felülről úgy néztek ki, mint egy élő kereszt. Az EDSA a kereszteződés egyik utcájának a neve. Az ’Epiphanio de Los Santos Avenue’ – Szentek Jelenése Fasor – kezdőbetűiből ered.
Marcos értesült a légierő kudarcáról és elhatározta, hogy a páncélosoknak ad ki parancsot.
Amikor az EDSA-hoz értek, a katonáknak megjelent egy gyönyörű nő, akitől ezt hallották: ’Hagyjátok az én népemet. Szívük királynője vagyok.’ Ez alatt az Aguinaldo és a Crame körül lévő emberek térdre borulva imádkozták a rózsafűzért.”
Az Ázsiai Manilában Sin bíborost, ahogyan mondta, „mélyen inspirálták a Szolidaritás munkásai és az a mód, ahogyan az Egyház, különösen a pápa, támogatta a mozgalmat Lengyelország javára, végeredményben Európa és az emberiség javára.”
Európa példájából kapta tehát az inspirációt a manilai bíboros. Ami Ázsiában akkor történt, ha a mai napig nehezen érthető is meg, inspiráció lehet. Inspiráció napjainkban Európának, és abban édes hazánknak.
XVI. Benedek pápa gondolatával: „A megtestesült ige, az Igazság Igéje tesz bennünket szabaddá és irányítja szabadságunkat a jó felé.”