Emberarcú szeretet

Mezei Mária drámai sorsú színésznőnk vallomásából

,,Egy kicsit azt csinálom, amit a jó Isten! … Az Igét testté alkotom és Igazsággá! … Tudod mi az igazság? Csak az, amiben hinni tud az ember. És én most már a jó Istenen kívül csak egyetlen egy valamiben hiszek – és ez a színház … A színház…” – vallotta Maugham Juliájával Mezei Mária. De számtalan más műből is meríthette volna (alkotói) hitvallását… Önéletrajzi naplójából idézünk egy részletet.

S jöttek, jöttek a drámák végre! Keith Winter: Tűzvész, Illés Endre: Méreg, Ibsen: Rosmersholmja, de hát színész vagyok, s bizony néha örömmel játszottam közben pihenésül egy kis operettet is mindenesetre.
„Mondja Mici, mi a titka? Hogy csinálja ezt? Percek alatt meghódítja, akivel kikezd. Tény, hogy van a modorában eredetiség. Már az, ahogy csókra nyújtja azt a kis kezét.”
Mert a színész színes lény, csak akkor kiegyensúlyozott, ha minden színét kijátszhatja.

Kioltott „önreflektorok”

De eljöttek a sötétség, évei, s 1943 nyarán kioltottam én is magamban a reflektorokat.

Olvassa tovább!

200 éve született a legendás tragika

Emlékséta Jókainé Laborfalvi Róza nyomában

Jókainé Laborfalvi Róza 1817. április 8-án született, Miskolcon. Ebből az alkalomból indultak emléksétára a legendás tragika tisztelői a miskolci színészmúzeum szakmai vezetőjével, Mikita Gáborral, aki a városi emlékhelyeknél mesélt Laborfalvi Róza életéről, pályájáról. (Idézeteket olvas föl Mikita Dorka Júlia és Szakálos Balázs)

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.