Ha egy varangyot közelebbről szemügyre veszünk, a tekintete kifejezetten barátságos, szája mosolyra görbül, szemei fémeszöld színűek.
Egy éjszaka béka brekegése zavarta meg a kolostor kertjében imádkozó szerzetest. Megpróbált nem a brekegésre figyelni – mindhiába. Elfutotta a méreg, és rákiáltott a békára:
– Csönd! Imádkozom!
A szerzetes kérése – mivel szent ember volt – meghallgatásra talált az égben. Minden teremtmény nyomban elnémulva adta meg neki az imához szükséges csendet.