REPRÓ-rovat: Seregélyek az Égben

Az Új Misszió 2006 áprilisi számában jelent meg az alábbi beszélgetés: Seregély István érsek atya 75. születésnapja alkalmából testvérét és életművének rendszerezőjét, lapunk szerzőjét, Seregély Györgyöt kérdeztük. Érsek atya 2018 decemberében adta vissza lelkét a Teremtőnek, de az írás közreadásával mostmár ,,Gyuri bácsira” is emlékezünk, akinek nemrég volt a temetése. 

– Szombathelyen születtünk. Miskolcra 1940-ben költöztünk. Édesapánk erdőmérnök volt, s mikor visszakerültek az elcsatolt területek, pár várost felajánlottak, ahol nagy szükség volt rájuk. Miskolcot választotta… Bátyánkat húgommal együtt már gyermekkorunkban is nagyon okosnak tartottuk, felnéztünk rá, és nem csak azért, mert ő volt a legidősebb. Rendkívül igazságszerető volt, és tudta is, mi az igazság. Mint az „ószövetségi igaz ember”, így élt bennem mindig…
– Felidézhető-e, hogyan alakult érsek atya hivatása?
– Rendszeres templomba járók voltunk, s Miskolcon a mindszenti templom mellett laktunk. Gyakran csak úgy misén kívül is átsétáltunk, s természetes volt, hogy ministráltunk.

Olvassa tovább!

Üdvösségre jutás, rózsafüzérrel

,,A rózsafüzér szeretete a jövendő
üdvösségre jutás jele”

Tény, hogy a magán és társulati szentolvasó imádság meghatározója lett a keresztény hűségnek, jele az imádkozni tudásnak, bizonyítéka az imádság szeretetének, s ha nem is merem egyéni véleményemet meghaladóan állítani, a rózsafüzér szeretete ma a jövendő üdvösségre jutás jele is.

(Képünkön az a jelenet látható Michelangelo Utolsó ítélet c. freskójáról, ahol az emberek rózsafüzéren próbálnak felkapaszkodni az ,,Üdvösségbe”, a Jóistenhez…) 

Olvassa tovább!