TRIANON 103 – Egy jótevő arctalan sírjele

Dominkó Istvánné sírja a régi katolikus temetőben, Hajdúnánáson

FEJEZETEK A MAGYARSÁG TÖRTÉNETÉNEK
ELMÚLT 103 ÉVÉBŐL

Újabb adalékok Jakab Antal gyulafehérvári püspök hajdúnánási életszakaszához

2011-ben, amikor a székely menekültek 1916–1918 közötti hajdúnánási történetét kutattam, látótérbe került egy Dominkó nevű család, amelyet Jakab Antal legfiatalabb húga, Jakab Berta néni (1921–2012) említett nekem Gyergyóditróban, amikor a családja menekülésének és itteni befogadásának történetét igyekeztem feltárni. Hét évvel később újabb ismeretekkel gazdagodott akkori tudásom ezt a családot illetően. A hajdúnánási római katolikus temetőben, az elhagyatott területen Fülöp Géza (1899–1953) egykori plébánosunk sírja közelében véletlenül egy fekete márványtáblával ellátott műkő-sírjelre bukkantam, rajta a következő felirattal:
DOMINKÓ ISTVÁNNÉ
LOZNÓCKY ANNA MÁRIA
1888.X.10 – 1957.IV.27.
Béke poraira.
A Dominkó név feletti pillanatnyi töprengés után lelkembe hasított a felismerés, hogy ím, itt nyugszik az az asszony, aki 1916 őszén férjével, a részes munkás Dominkó Istvánnal házába fogadta a kilyénfalvi Jakab családot: az édesanyát négy gyermekével, köztük az akkor 7 éves Antikával. Mennyit kerestem ezt a sírt, s most az áthatolhatatlanság zöld tengerében itt állt előttem. Bár arcát, alakját fényképről ma sem ismerjük, lássuk legalább, kinek is az emlékét őrzi ez a sírjel. Olvassa tovább!