„Higgyük el, hogy a másikban is van jó akarat! Higgyük el, hogy az egész világ is jobb akar lenni! S ha meglátszik majd a világban, közösségünkben a mi jó akaratunk, akkor léphetünk tovább a békesség, dicsőség felé…” Egy lelkigyakorlaton hallottam ezt a gondolatot, s ez jut eszembe, a keresztény értékeink, jelképeink, szobraink megcsúfolását, rombolását látva.
Vagy épp’ azt tapasztalva, hogy még egy egyszerű operettbe is ,,bele kell rendezni” teljesen öncélúan, értelmetlenül a keresztények gúnyolását: ,,Ez az én testem”… – mondja csábító gesztussal és hangsúllyal a férfi –, ,,…használjátok” – áll a hölgykoszorú elé. A nem hívőknek fel sem tűnik, ám a hívők kedvét szegi, nem is tudják tovább élvezni az előadást…Higgyük el ezt a jóakarat-dolgot! Persze! Keresztényekként kötelességünk. No de ha elhisszük, mit kezdjünk az ilyen – sorozatban ömlő – hírekkel?!… Jó lenne szívből imádkozni a rongálókért. De ez nehezen megy, hiszen nem értjük őket, s teljesen jogosan haragszunk rájuk.
Könnyen jöhet a szánkra olyan némileg átkozódó imádság, mint a 83. zsoltár – Aszaf éneke: ,,Istenem, ne maradj néma, ne hallgass, Istenem, ne légy tétlen! Nézd, hogyan dühöngnek ellenségeid, s milyen fenn hordják a fejüket, akik gyűlölnek téged. (…) Istenem, tedd őket olyanná, mint a száraz kóró, mint pelyva a szélben! Így hajszold őket a viharban, fenyegesd meg őket zivatarodban! Arcukat borítsa gyalázat, és keressék a te nevedet, Uram! Érje őket örök szégyen, tanácstalanság, pusztuljanak el dicstelenül! Hadd ismerjenek meg téged, akinek neve: Úr! Az egész világon egyedül te vagy fölséges.”
De e helyett mégis szebb és elegánsabb, ha általánosságban imádkozunk minden embertársunkért, a ,,rosszakért” is, hogy „lássanak tisztán” – s ehhez kérhetjük akár Boldog Brenner János közbenjárását, akinek a tiszteletére épült zsidai kápolnát is többször tönkretették már. Ő fogalmazott így: „Az ember, ha tiszta ésszel számításba veszi a körülményeket, lehetetlen, hogy ne álljon az Isten oldalára. Mert az Isten nagy ütőkártyája az örök boldogság, azaz önmaga. Az ördög pedig kénytelen elrejteni ocsmány önmagát, adni viszont csak földi javakat adhat. Mert aztán minden ember, aki magát értelmesnek nevezi, megítélheti, melyik az értékesebb, melyiket választja. Tiszta fejjel a nagyobbat választja…”
Dobos Klára

Szeretettel ajánljuk: – Patakban sodródó Szűzanya-szobor ITT
– Tengernyi bűn a Titanicon ITT
– Templomrongálás Gödöllőn ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot  –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.