A branyiszkói hős pap…

…aki 1849. február 5-én Branyiszkónál győzelemre vezette a honvédeket.

‘És ti otthagynátok az ellenség kezében Isteneteket?!’ Dehogy hagyták ott…

Erdősi (előbb Poleszni) Imre Nyitrán született 1814. november 4-én, s ott is halt meg 130 évvel ezelőtt, 1890. február 9-én. Atyja Ambrus csizmadia volt.
Poleszni Imre piarista szerzetes lett, a szabadságharc alatt Selmecbányán tanított. Amikor 1849 januárjában Görgei Artúr felsődunai hadteste a bányavárosok felé vonult vissza, a Selmecbányára bevonuló nyolcadik dandár parancsnoka, Guyon Richárd ezredes a piaristáktól kért papot vegyesajkú hadosztálya lelki gondozására.

,,Guyon eme szavakkal fordult a ház főnökéhez: ‘Ejnye de derék fiatal urakat tisztelhetek itt együtt! Minthogy nemrég kaptam a dandáromba egy besztercebányai tót újoncokból álló zászlóaljat, akik igen áhítatos, jó katolikus fiúk, mert minden lefekvés előtt szép szent énekeket zengedeznek Istenükhöz, azért szeretném őket egy nyelvüket értő tábori lelkésszel megörvendeztetni.’ A rektor kijelentette, hogy mindnyájan szívesen és kész örömmel vállalkoznának a haza szolgálatára, de csak egyetlenegy bírja közöttük a szláv nyelvet. Erre fölpattant az asztaltól a gimnázium fiatal költészettanára, Poleszni Imre, s minden habozás és késedelem nélkül kijelenté: „Ha a haza hí ezredes úr ajkai által szolgálatára, kész vagyok, megyek azonnal, parancsoljon velem!”…
A branyiszkói csatában véghezvitt tettéről is van leírás Alleker Lajos (1851–1895) piarista tollából. „Egyszerre mintha sebet kapott volna Erdősi, egy szikla mellett térdre roskad… Azonban nincs baja, csak megpihen, hogy újult erővel hatoljon, törjön fölfelé… Pár pillanat, s már ott áll ismét élükön, gyorsan vezeti a hadat előre, s amint végerőfeszítéssel megközelíti a sáncokat, felmagaslik nyúlánk termete, megcsóválja feje fölött a keresztet, s a sáncok mögé vonult ellenség közé vágva azt, dörgő hangon szól vissza a legényeknek: ‘És ti otthagynátok az ellenség kezében Isteneteket?!’ Dehogy hagyták ott: az összezúzott ellenség hulláin keresztül hatoltak a sáncokra s esti öt órakor ott lengedezett a tricolor a vérrel tarkázott hómező fölött, az utolsó lövések villanásaitól meg-megszaggatott télesti tájképben…”

A FESTMÉNYHEZ: Erdősi Imre a branyiszkói ütközetben (Stech Alajos festménye, 1880 körül). A valóságban Erdősi nem hordott kardot, s tábori lelkészi keresztje, mellyel 1849. február 5-én Branyiszkónál győzelemre vezette a honvédeket, jóval nagyobb volt: 120 cm magas, vörösbarnára festett fenyőfából készült, rajta vaslemezből 52 cm magas, festett korpusz. Súlya 1,3 kg. A Selmecbánya melletti Hodrusról származhatott, ahol öreg bányászok készítettek ilyeneket.

A Charta XXI. Megbékélési Mozgalom koszorúzást szervezett Erdősi Imre sírjánál Nyitrán, egy alsóbodoki Esterházy János-zarándoklat egyik állomásaként, 2019. hamvazószerdáján. Ezen az alkalmon vett részt szerkesztőségünk munkatársa is. 

Szeretettel ajánljuk: – A megbékélés (zarándok)útján ITT
– A pápa és a gróf a kiengesztelődésért – Ďurčo Zoltán, a nyitrai egyházmegye helynökének gondolatai ITT

Ha tetszett, kérjük, használja a MEGOSZTÁS-gombot 🙂 –, s öröm, ha feliratkozik hírlevelünkre.