25 éve hunyt el a pálos püspök

Emlékezés Ács püspökre 

Ács István pálos püspök 1993. március 26-án – 25 éve – tra­gikus baleset következtében tért meg a Teremtőhöz. Az Egri Bazilikában halálának évfordulója alkalmából Ternyák Csaba egri érsek mutat be megemlékező szentmisét. Mi a pálos rend 1989-es újjászü­leté­­se alkalmából készített beszélgetésünkkel emlékezünk rá.

Pálos plébánosból lett pálos püspök 1989 augusztusától Ács István. Közel 20 évig (1970-től 89-ig) szolgált plébánosként Füzéren, élte a falusi életet, énekelt a népdalkörben, szervezte a Házas Hétvégeket – ez a mozgalom a segítségével terjedt el szélesebb körben hazánkban. Később már csak vendég­ként járt vissza, hiszen segédpüspöki teendői Egerbe szólították.

A füzéri templom freskóin két helyi történelmi ese­­mény elevenedik meg, az egyik Csepellényi György, egykor itt működő ,,fehér ba­­rát” kivégzését ábrázolja… A sors kifürkészhetetlen szeszélye, hogy majd 300 év el­tel­té­­­vel újra lehetett pálos szerzetese a zempléni falunak Ács István személyében, aki még az úgynevezett katakomba-évek alatt lépett be a rendbe. S hogy miért a pálosokat választotta?
– Talán a magyarsága vonzott. Hiszen tudjuk, ez az egyedüli magyar alapítású szer­zetesrend, melynek tragédiája a nemzet párhuzamos tragédiája volt. Szemináriumi éve­im során érdeklődtem a különböző rendek iránt, a pálossággal egyik osztálytársam is­mertetett meg alaposabban. Fontosnak éreztem átmentését az utókor számára…
– Itt a településen Csepellényi révén ismert a pálosság – mesélte az atya. 1974-ben, halá­lának 300. évfordulójára nagy ünnepséget szerveztek, megmozdult a falu: háromnapos lelkigyakorlat volt, előadások, megemlékezés az emléktáblánál.

,,Katakombás” fehér-napok

Ács Istvánt 1959-ben szentelték pappá, a rendbe az azt megelőző évben lépett be. Fogadalmat tett két társával együtt a tisztaságra, szegénységre, engedelmességre. Mindezt úgy, hogy tudta: a szerzeteseket összetartó közösségi élet nem biztosított.
– Külsőleg mindössze annyi valósult meg a közösségből az illegalitás évei alatt, hogy hol itt, hol ott „fehér napokon” találkoztunk. Ám a lelki közösség, az együvé tartozás tudata mindannyiunk számára sokat jelentett. A pálos lelkiség sajátja a befeléfordulás, az ima, ugyanakkor az önfenntartás kétkezi munka révén. Ma (1989) mintegy 15 pálos barát él az országban. Talán lennének többen is, ám az a gond, hogy akik taníthatnák az érdeklő­dő­ket, mert­hogy még éltek közösségi, kolostori életet, már nagyon idősek, a fiatalabbaknak pedig a katakomba-idők miatt nincsenek ilyen tapasztalataik. Ám az Egyház átütő ereje valahol mindig a háttér, a szerzetesség volt, ezért kell, hogy éljenek újra a kolostorok.          D. K.

Fotónk Szentistvánbaksán, egy augusztus 20-i szentmisén készült Ács püspökről

(Köszönettel vesszük a megosztást, s örömmel várjuk feliratkozását hírlevelünkre.)

Kapcsolódó videó: Pálos kegyhely Lengyelországban: Czestochowa IDE KATTINTVA